Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA
Alfa ezért a kényszerű hallgatásért bőséges kárpótlást vett magának. Utána órákig torkaszakadtából ugatott.
A gyorsíró így tünődött:
- Igazán nem értem s főkép ez nyugtalanít. Az ellenszenv megnyilvánulása sohasem oly sértő, mint mikor nem tudjuk megmagyarázni. Eleinte arra a föltevésre hajoltam, hogy ez a kutya a gyorsírót gyűlöli bennem. De ez nyilván önáltatás. Engem gyűlöl személyesen. Nemcsak kifogása van ellenem, hanem tagadja egész lényemet. Tudtommal pedig nem szolgáltattam erre semmi okot. Gyerekkoromban se dobáltam meg a kutyákat, nem kínoztam őket. Mégis lehet, hogy valamit érez bennem, jellemem oly hibáját, melyet magam sem ismerek. Vajjon mi lehet ez? Nem vagyok rossz ember. Szerény fizetésemből támogatom szegény, vidéken élő özvegy anyámat, hajadon hugomat. Kötelességemet mindig lelkiismeretesen teljesítettem. Nemsokára harminc év óta működöm felelős pályámon. Leírom azt, amit a miniszterek és képviselők beszélnek, hivatali esküm szerint semmit se teszek hozzá, semmit se veszek el belőle, legfölebb a nyelvtani hibákat, a magyartalanságokat javítom ki, melyekre ily kitűnő férfiak nem lehetnek tekintettel. Ez minden bűnöm...