Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA
A kutya úgy rontott be, mint éhes oroszlánok a cirkuszok arénáiba, ahol már ott vannak az áldozatra kiszemelt keresztények.
- Alfa, Alfa - kiáltott a mérnök és a gyorsíró egyszerre.
A gyorsíró látván, hogy egyenesen feléje száguld, az ajtóig hátrált, magasba tartotta két kezét, jelezve, hogy kegyelmet kér, megadja magát az ellenség előtt.
Alfa közvetlenül eléje lépett, vigyázó füllel, izgatottan, mint mikor a kopó " állja a vadat“.
- Ne tessék félni, - nyugtatta a mérnök.
- Én nem félek, - szólt a gyorsíró még mindig fölfelé tartott kézzel. - Csak a kezem ne bántsa. Azzal keresem a kenyerem.
Cirbusz föltette a kutyára a szájkosarat, szíjon vezette feléje. Az halkan nyüszített.
- Csöndesen, Alfa - csillapította. - Jöjj szépen. Nézd, itt a Polli úr.
- Pohli, - javította ki a gyorsíró. - Egy l-lel. Pohli.
- A Pohli úr, a mi kedves szomszédunk. Méltóztassék egész bátran megsimogatni.