Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Réti Ödön: KÖNYV A MAGYAR SZINÉSZETRŐL
Lugosi Döme: Kelemen László és az első «Magyar Játszó Színi Társaság»

A történetíró lelkiismeretességével és a szinműíró szeretetével gyüjtötte egybe Lugosi a magyar szinészet első tíz évének adatait. Elválaszthatatlanul összeforr ez Kelemen László, az első magyar szinigazgató életével, kinek személye körül csoportosulnak és játszódnak le a kezdet küzdelmes nehézségei.

Aprólékos részletezéssel dolgozik Lugosi, mégis érdekes távlatot tud teremteni mondanivalója számára. Kelemenék nehéz évei, vergődése, apró események láncolata, melyek nem egyszer a tragikomikum határait érintik, kultúrtörténeti nézőpontból azonban egységesen hatnak és tiszta képét nyujtják az eseményeknek és a XVIII. századvégi magyar életnek.

Önálló kutatás eredménye ez a mű, alapos, komoly; felkínálkozó legendák és humoros esetek feltálalása nem csábítja a könnyű siker útjára az írót. Lugosi könyvének egyik érdekessége az a rész, mely a magyarországi német szinészetnek a magyarra vonatkozó hatását tárgyalja. A harc, melyet a kettő egymás ellen folytatott, avval a fucsasággal járt, hogy a német szinpad ellen küzdő magyar szinészet, műsorának, azaz szellemi arzenáljának kilencven százalékát német fordításokból merítette.

Bár a dolgok természeténél fogva Lugosi műve jelentős részben Kelemen Lászlóval, a rávonatkozó genealógiai kutatásokkal foglalkozik, a főtéma: a magyarországi szinészet első tíz évének felderítése marad. A mű szerzőjének vonalvezetése e parallelitás mellett is világos, érthető, vonzó. A könyv a «Csanádvármegyei Könyvtár» kiadásában jelent meg.