Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám
Minden léptedre kés áll ki a földből
S talpadba hasít. Nincs könyörületesség.
Se fent, se lent.
Futnál, de kések futnak utánad
És kések függnek alá a felhőkből,
Hogy szárnyaidat szálltodban lemessék.
Lebegni egyhelyt, lebegő ravatal,
Csak ezt lehet. És ezt se lehet már:
Lebegve vágyni a végtelent.
A szemhatáron ég és föld összeérnek,
A szemhatáron a kések összeérnek
S lebegő vágyad véres alkonyba hal.