Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám · / · KASSÁK LAJOS: VERS

KASSÁK LAJOS: VERS
92.

Kenyértörés ez a tiszta asztal fölött egyik fele az enyém másik
a tiéd s jósággal gondolunk azokra akik már elmentek erről a
földről
de mindezek csak szavak éjszaka-felriasztott madarak szállnak
s valahol lehullanak a feneketlen vizekber vagy a végtelen
mezőkre
hiába küldöm el őket hozzád te alszol s a szél bejön a réseken
hogy árnyékkal és porral örökre betakarjon
érintelek de te csak alszol tovább egy küldönc jön hozzád a hida-
kon őt sem látod meg pedig fényből van s léptei előtt kinyilik
a táj
tenyereim bölcsőjében ringatlak kelj föl kelj föl egyetlen virág-
szála életemnek
egy óra még s a vonatok elindulnak egy óra még s ez a ház ki-
fordítja magából emlékeink gyüjteményét
a sötét felhők fönnakadtak ujjaimon s integetnek a város fölött
akár az ég elfáradt állatai
mit gondoljak rólad hiszen már mindent megbocsájtottam néked
ki küldte rám a kétségeket és bánatokat amik most körülvesznek
engem
nem emlékszem a történetre ami bebizonyitotta gyöngeségemet
az asszony akivel először találkoztam megcsókolt aztán elbocsáj-
tott anélkül hogy még egyszer rátekinthettem volna
utak keresztjén állok igy örök idők óta s hiába szólitom azt akit
érinteni szeretnék
egy csillag néz be hozám miközben fuj a szél s az eső leveri a
fák virágait.