Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám
Észak egyik legnagyobb kiadója pályázatot írt ki nemrég; ez az alkalom újabb művészeti térhódításra csábította Andreas Hauklandot - a széles alapú, mozgalmas és képdús történeti regény felé. Érthető szándék volt ez, hisz a költő már régebben tervezett egy regényt Nagy Péterről. Bárcsak kidolgozná ezt az egészen nekivaló tárgyat s lerajzolná a gigantikus ács-cárt!
De egyelőre más motívumot választott a költő. Haukland vállalkozásának eredménye egy gyönyörű képsorozat: «A végzet fonala.» E könyv az ókor hétköznapi életét tárja ki friss erővel.
Az a történeti-irodalmi sorozat, amely «Orm fiai»-val kezdődik különben s «A végzet fonala» fejezeteiben koronázódik meg végképp, méltón teljesül ki «Az ifjú Helge», «A vikingút», valamint a «Fortély és kard» lapjain. E régi és tősgyökeres parasztkultúrával átitatott korszak egy sereg komor, mély és erőteljes szinezésű kép festésére ösztönözte Hauklandot. Ezek a képek ráillenek a ma parasztéletére is - legalább részben; viszont maradék nélkül jellemzik az
Remélhetőleg egész sor hasonló tárgyú, gazdag és derűs regényt ír még Andreas Haukland. Mindig lesznek olvasói, bőven.