Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
A formai szempontoktól eltekintve, minden szocialista pretenzióval fellépő költővel kapcsolatban - éppen a szocializmus érdekében - elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust mint költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé váltania. Ez fontos szocialista szempontból, mert
Mindezt előre kellett bocsátanom, mert szocialista voltukkal hivalgó költőtársaim munkáiban ezzel szemben csak a századvégi március 15-i hazafias ódák absztrakt lelkesedését találom, sokszor a háború után konstruált, tehát még absztraktabb formanyelvvel, néha pedig hangulatos szentimentalizmussal, de nem egyszerű és komoly átfogó érzéssel, amely (tulajdonképpen a költészetben mindig) lelki világrendet jelent.
Ennek a követelménynek
Ha valakire nem nézek úgy
mint az Istenre a hivő,
akkor hiába volt Krisztus hét sebe.
Brichta tehetséges, illetve megvan az a belső diszpozíciója, amelynél a költő kezdődik, formai szempontból azonban elég kívánnivalót hagy hátra.
Eltekintve ama verseitől, melyekre ez írás eleje vonatkozik, mindenütt akadnak olyan versrészletei, sőt egész versei is (pl. Holnapok hitével szívemben, Én őseim...), amelyek komoly figyelmet érdemelnek. Fejlődése teljesen kiszámíthatatlan: egy-egy szép kép, egy-egy képzavar; lélekbenyúlás és közismert frázisok váltakoznak benne. Szerkezetileg, a fogalmi végigvezetést leszámítva, szétfolyó. Azt hiszem, a kötött forma szigora jobban megfelelne néki, bár kötött verset könyvében nem találtam. Legjobb darabjai közül való az Összetorlódtak a távolságok és közelségek kezdetű