Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám

VÁMOS FERENC: LECHNER ÖDÖN IFJÚKORI LEVELEI

Petrovics Eleknek mély tisztelettel

Az ideál útjáról letérni tudni
én soha nem fogok. (Lechner Ödön,
1873 augusztus 5.)

Lechner Ödön művészete két szakaszra tagozódik: 1. a történeti formák korára és 2. az egyéni formák korára. Az előbbi (1868-1885) a berlini Bauakadémiáról való hazatértétől a Máv. Nyugdíjintézet Andrássy-út 25. sz. palotájáig, az utóbbi pedig (1889-1900, illetve haláláig: 1914-ig) aThonet-háztól a postatakarékpénztárig, illetve a Ferenc József jubileumi templom tervéig tartott.

A történeti formákkal dolgozó Lechner megítélésében ezideig ingoványos talajon tapogatóztunk. Egyebet sem tudtunk e koráról, mint hogy Lechner a pesti József műegyetemen három évet töltött, mint a korán elhalt Szkalnitzky Antal műegyetemi tanár növendéke és hogy 1866 őszén két barátjával, Hauszmann Alajossal és Puntzmann (később Pártos) Gyulával együtt a berlini Bauakadémián folytatta tanulmányait.

Most a mester leányának, Szmrecsányi Ödönné Lechner Irma úrnőnek jóvoltából előkerültek Lchner Ödönnek menyasszonyához, majd feleségéhez, Primayer Irmához (szül. 1847, megh. 1874) írott levelei, melyek jellegzetesen világítják meg a Berlinben tanuló, majd Pesten működni kezdő építész gondolkozásának fejlődését.