Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Az erényes kokott témája, francia vígjátéki őstéma, némileg új variációban. Most már nevelőnő lett a kokott: a léha fiút, akivel anyja passzív támogatása mellett egy mulatós bácsi összekopulálja, megkomolyítja, még hivatalt is vállaltat vele, a fiú anyjával úgy megkedvelteti magát, hogy az leszokik kedvéért arisztokratikus előítéleteiről, a fiú sógornőjét leszoktatja az ízléstelen viselkedésről és még ízléstelenebb öltözködésről stb. Még életet is ment, mert megakadályoz egy párbajt kis barátja bátyja és egy félelmes vidéki céllövő között. A kokottok társadalmi osztálya valóban büszke lehet erre a tagjára, akinek kombinéja alatt a legszebb polgári erények rejlenek. Meg is találja jutalmát, a harmadik felvonásban már vetélkednek az összes nőtlen férfiszereplők, hogy melyikük vegye feleségül s természetesen mint legfiatalabb, legcsinosabb és leggazdagabb, a kis barátja veszi el s most mint marquisné gyakorolhatja tovább példás erényeit. Szóval: a szerzők a régi francia metódus szerint a saját erényeivel gúnyolják ki a polgári morált, hogy a végén igazat adjanak neki. Ezzel hasznosítanak egy pikáns helyzetet és egyidejűleg kielégítik a közönség erkölcsi érzését is. Ügyesek, jól tudják a jelenetek keverését, az egymást kergető jobb-rosszabb ötletek beleapplikálását a cselekvénybe, kiküszöbölnek minden komolyságot, anélkül, hogy az okvetlen szükségesnél léhábbak lennének.
Az ilyen darabokban minden az előadáson fordul meg, mert nincs is más céljuk, mint alkalmat adni a szinészeknek ötletes, friss játékra. Természetesen a női főszerepen múlik minden s