Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Szilágyi Géza: FÖLDI MIHÁLY: A CSÁBÍTÓ

Szilágyi Géza: FÖLDI MIHÁLY: A CSÁBÍTÓ
Regény - Franklin-kiadás
II.

Doktor Haliczky szívében mint tőr forog Suetoniusnak (Huysmans is nagyrabecsülte) ez a «céda mondata»: «Több embertől tudtam meg, hogy a legbelsőbb meggyőződése az volt, hogy egyetlen ember sem szűz és bármely tekintetben tiszta testű, hanem hogy a legtöbben vétkességüket csak titkolják és rejtegetik.» Céda mondat, de igaz.

Haliczkynak is be kellett látnia Nero császár ez egy mondatba tömörített emberismeretének kegyetlen igazságát. Az ő «vétkességét» hosszú éveken át úgy titkolta és rejtegette, hogy nemcsak mások nem tudtak róla, hanem olykor bármilyen pedáns lelkiismerettel bocsátotta is felülbírálóan vizsgáló értelme mérőónját lelkének mélységeibe, nem akadt a «vétkesség» kénköves hévvizére. Egyszer csak, amikor legkevésbbé várta és legkevésbbé értette (de mi megértjük, mert Földi érti és megérteti), mint mindent agyonforrázó égő nafta ömlik ki belőle a szörnyű bujaság hevülete. Most már nem titok előtte semmi, csak megdöbbentő értelmetlenség: tőle idegen és mégis leglelkével vérrokon rontás, amely neki is, másoknak is kivédhetetlen romlás. A kéjes álmok elburjánzanak fölötte, a kínnal elegy, tehát legszörnyűbb kéjnek álmai. A képzeletbeli paráználkodásnak virtuózává tökéletesedik. Fantáziabeli élete - a kézzelfoghatónál vérmesebb, forróbb, színesebb - előbb csak duzzasztja, melegíti, élénkíti valóságos életét, hogy azután mindjobban magába szívja, magához hasonlítsa, végül csurgó nyállal átvonva, akár egy óriáskígyó, a megsemmisítésig magába nyelje.

És miközben ilyen módon betelik a bujaság heverőjén egyik extázisból a másikba fulladó Haliczky végzete: - nem gonosz szándékkal és mégis megrontón, nem tudatosan és mégis egy lépést el nem vétő biztonsággal, tulajdon akaratától függetlenül felsőbb akaratnak, Mi Mostohánknak, az Ördögnek engedelmeskedve, végzetévé válik idegeneknek is, akiknek (esze tudja) javát akarja, de mégis (ösztöne hóhérkodik) vesztüket formálja. Felgyúlva, élő máglya, gyujt ott, ahol oltani akar. Összekuszálja azt, amit ki szeretne bogozni. Félszegen csábulva, a körmönfont csábítónak lenge álruhájába kényszerül, amely el nem bocsátó tüzes «vasszűz» kínzó eszközévé keményedik rajta. Akit logikai praktikákkal elragad vőlegényétől és égő vörös álmaiban a maga elképzelt kéjeinek mesebeli ágyára kényszerít, azt a nőt - csábítóvá álmodott csábítottját, egyben csábulóvá ittasított csábítóját - túl az álmokon, a valóság zugutcáin egy másik férfi legénylakásába kergeti: megcsalatva, megcsúfoltatva, beszennyeztetve az igazándi élettel a maga áloméletét.

A képzelet Haliczky lelkében erősebb, ízesebb, mérgezőbb, kézzelfoghatóbb volt a valóságnál. Most azonban orv és mégis előrelátható visszájára fordul minden! A valóság öldöklő bosszút áll, amiért a képzelet orgasmusos sikerrel erőszakot facsart rajta. A képzelet betört a valóságba azzal a valamennyi betörési technikában jártas, ellentállást fitymáló, akadályt átugrató, minden fölé emelkedő, minden alá bujó, mindent lebokszoló és mindent kijátszó felkészültséggel, amellyel csak a képzelet dzsingizskánosodik a recsegve-ropogva összeomló és széjjelromló valóságon. Nagyobb diadalt senkisem habzsolhat, mint a képzelet, de ezek ama győzelmek, amelyeket nem követhet a győzelem álomeredményeit ratifikáló békekötés.

A valóság bosszút áll. Doktor Haliczky Gábor, miután úgy kéjelgett képzeletének ágy-vásznán, mint lelket barázdáló olvasmányában, Suetonius császári életrajzaiban, Neró császár, miután álmainak lupanarjában tökéletesen, végsőkig szétfreccsenő kielégülésben játszott flörtölő szeretősdit és házastársi kötelességét szertelenné sokszorosító férjet, miután álmait a valóságba előbb szeliden átömlesztve, majd a valóságra hinárosan rátapasztva vállalta önkéntességnek tetsző és hitt kényszerűségben mások sorsa felépítésének ledöntéssé végzetesedő szerepét el kell pusztulnia. Áldozatul esik a belezúduló álomtömegektől az irrealitás legszéléig kifeszülő, de azután katasztrófás dühvel visszacsapódó realitásnak. Gyilkol - félig-meddig kéjgyilkosság a tett jogászi és orvosi minősítése - azután pedig tükrébe meredve, ahonnan ráfenyeget a rémítő valóság, egy golyóval elnémítja magát és az álmokra rácáfoló valóságot is.

Bonyolultságok ezek? A lélekben nincsenek egyszerűségek, csak a művészetben vannak és nem közönséges művész az, aki egyetlen húron érzelmek egész zenekarát tudja belénk viharoztatni. Földi Mihály tudja.