Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 10. szám
Érted volt, hogy zabolátlanul rohantam, szikláról hegyes
sziklára zuhantam, tovább, tovább, utánad szaladtam,
gátakat téptem és gátakat léptem át, végighenteregtem
a meleg földeken, kivájtam a forró magvakat
és felkúsztam távoli lankák melle-dombjáig,
néha évekig bujtam bokrok között leskelődve
és fák combjait öleltem, akkor is mindig,
csak Téged kerestelek tüz, asszonyi lobogás,
üvöltő szomjusággal Téged, Téged, hogy eloltsalak.