Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 9. szám
Jaj annak, kit a szegénység fogva tart.
De a gazdagság is mily fekélyes átok!
Mily nyomorult, akit hamisan izgat,
az élet, akit hamisan; ezer pokollal
s mégis lanyhán csábít
bársonyos otthon és sok csudás gyümölcs.
Jaj annak, aki exótikus egek izzó
pompája alatt keresi az ernyesztő boldogságot.
S már nem hisz: mert nincs benne a kényszerű élet
lendülete: letépni magáról a hízelgés füzéreit.
Csak ül magában, meleg fürdőben,
mint valami poshadt bálvány.
Kincsek között dadog.
Ocsmány mámort szimatol.
Övé a velőt is megbizsergető pálinka
övé a legcsillagosabb tengerparti ég,
övé a legszilajabb asszony
ki után férfi-csordák loholnak
dicsőségbe és halálba.
S mégis, - bénán hallgat a gazdag!
Egy szó sincs az ajkán,
nyomorultul taglózza le a halál
s rozsdás koporsókba lökik a testét
közönyös hullahordók markai.
Sirjánál csak a hazugok zokognak.
Egyetlen igaz könny sem szenteli meg
Az ő magányos, gyilkos életét.
Pipáját továbbra is szívja a
közönybe dermedt Nyomor Istene
a halott pedig a sírban sem bir szabadulni
gazdagsága rettenetes fekélyeitől.