Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Elek Artúr: BERÉNY RÓBERT ÉS MÁSOK

Az Ernst-múzeumban bukkanik föl művészetével hosszú évek multán Berény Róbert. Az egykori «Nyolcak» csoportjának ő volt a legproblematikusabb tagja. Az a művész, akinek munkáin megérzett, hogy elmondatlan mondanivalók nyugtalanítják; hogy keresi hozzájuk a formai megjelenítést, s hogy keresése csak látszólag hangos és kihívó, valójában a bizonytalanba tapogatódzó gyermek félelme az. Az igazsághoz a művészetben is rendszerint a legegyenesebbik út visz el legbiztosabban. De az egyenes út kitaposottnak és agyonjártnak tetszett a kor fiatalainak. Azt az átmeneti időt, melyben az utolsó nagy impresszionisták óta ma is benne élünk, mint a vad kísérletek korszakát fogja megörökíteni a művészet története. Soha még példa nem volt arra, hogy a művészek olyan erőnek erejével akarják kitalálni és kidolgozni koruknak stílusát. Hogy nem sikerült, az annak ujabb bizonysága, hogy a művészetben a kollektív munka nem visz eredményre. Régebbi korokban rendszerint egy-egy nagy tehetség talált rá az új stílusra, s a követők és tanítványok serege fejtette ki azután az új stílus változatait. A mi korunknak éppen az utat nyitó nagy tehetség nem adatott meg. S olyannak híján, haszontalan minden erőkifejtés.

Ha Berény Róbert mai szemével elolvasná azokat a magyarázó mondatokat, melyeket a «Nyolcak» utolsó kiállításának katalogusába önmagának képei elé írt, bizonyára megcsóválná a fejét. Milyen gondolatelhomályosító kommentár! Ugyanolyan fölöslegesen bonyolult, mint az a vonalhálózat, mellyel a fiatal művész a maga ábrázolásait, köztük is az arcképeit, összekúszálta. A tehetetlenség beszéde volt mind a kettő, az olyan tehetetlenségé, amely a rendkívüli, a szokatlan, az újszerű és a merész látszata mögött bujkál.

Olyan egyszerű pedig az eligazodás útjára rátalálni. A művész legyen mindig őszinte, ne törekedjék olyan látszatokat kelteni, melyeknek nem felel meg a valóság; és igazodjék a természet után. A többi - az egyéni kifejezés, az eredetiség és érdekesség - mindez magától következik. Alighanem ezen az uton is jutott el Berény mostani stílusához. Még lesz rajta mit fejlesztenie, mert felemás valami érzik benne egyelőre, valami össze nem egyeztetett kettősség: egyrészt a természet adta motivum, másrészt a dekoratív szándék. Kissé jelentéktelenek a motivumok, s a sommázó előadás nem fokozza érdekességüket. Emlékszünk régebbi időkből Berénynek egy nagyméretű kompoziciójára, amelyen rudacskákká gyurt festékkel dolgozott. Olyan festői feladat volt a kompozició, amely nagy ambiciojú művészhez illett. Egy egész művészélet tapasztalatai és vágyai elférhettek benne. Hozzá hasonló nagy alkotás kiteljesedését várjuk Berénytől.

Társai, kiket inkább a véletlen tett melléje, semmint a megfontolás és mérlegelés, nála mind fiatalabb művészek. Nem egyjük még inkább tanítvány, mint önálló művész. Ecsődi Ákos vázlatai például úgy hatnak, mintha Vaszary János mappájából kerültek volna ki. Csak persze jóval kevésbé meggyőző munkák. Az ember nem érzi mögöttük a multat, egy hosszú és munkás művészélet tapasztalatait és - tudását.

Biai-Föglein István is inkább nagyot merő, mint meggyőző. Ügyes, sőt ötletes fiatal festő, de már is modoros. És nem érzik képein a színérzék.

Ifjú Kernstok Károly szobrász, de azok az első munkái, melyekkel itthon megmutatkozik, rajzok. Ecsetheggyel rajzolt finom konturokkal érzékít meg mozdulatokat. Sokakat Rodin hasonló munkáira emlékeztettek ezek a rajzok. De nagy a különbség közöttük, s nemcsak a kvalitásbeli. Rodin életének kései korszakában a szobrászati feladatok és kifejezési lehetőségek körének egyre nagyobb kitágítására törekedett. Rá is talált néhány olyan mozdulatkompozicióra - egy- és többalakosra - melyre a művészet egész történetében nincsen példa. Gyors ceruzavázlatai a koncipiálás eszközei voltak. Érthető, hogy rajtok tultette magát a természeten és az optikán. Szobrai nélkül alig lenne értelme ilyen vázlatainak. Amazok szomszédságában azonban magyarázzák a mestert és el-elárulnak egyet-mást abból, ami legtitkosabb a művészetben: az alkotás folyamatából. Más az ifjú Kernstok esete. Rajzai elegáns előadásu munkák, ügyes és tetszetős aktábrázolások. Amig nem tudjuk, mi van mögöttük: mekkora felkészültség, milyen kész eredmények, addig bajos egyebet mondani róluk, mint hogy: lássuk, mi válik belőlük.

Először találkozunk Békeffi György nevével. Grafikusi tehetség és van szeme a tájmotivumbeli érdekes iránt. Fiatal ember. Róla is csak annyit: majd meglássuk.