Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
A költő szörnyű félelme: eltévedni az emberek közt s nem látni tőlük az emberiséget. Fától az erdőt. Részletektől az egészet.
Most, érzem, ujra olyan idő jön,
Hogy nem fogom látni majd az Egészet.
Most szétesik minden. Az élet s az enyészet.
Most, érzem, nem fogok látni a szememtől,
Menni a lábamtól, csókolni a számtól.
Most külön fog élni minden pillanat,
Külön keringeni a föld meg a nap.
Most külön kell néznem majd bűnt meg erényt:
Angyalt meg ördögöt;
S most nem fogom látni a közös-eggyet
Minden dolog mögött.
Most nem is lesz más, csak szent Különvalóság,
A lelkem is ezer sziromra vált.
S most nem fogom látni szirmától a rózsát
S a fától az erdőt -
S a keresztfától a halált.
A költő az Egészet akarja látni, ez a költő az univerzumban él.