Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL

FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
1. Vers a Földről

A Föld: szem. Kerek szem a világszörny homlokán. A Világszörny-ciklopsz pólusain hó- és jégsivatag, de középütt a «tenyészet zöldel». A szem. A Föld. Fehér-zöld egyszem; a Mindenség tükre. Az agyvelő a Nap. «Vetíti a képet agyadba, Agyadba, a Napba, örökre.» Vajjon örökre-e? Mi történik, ha egyszer sorvad az agyvelő, «s az aranysugarak pályája roncs lesz?» Rettenetes, szegény világszörny! «A tükrön csak a fény emléke marad.»

S élsz hályogos golyóddal
Köd-homlokod közepén.
Körülötted az Éj hullámzik,
Örök-éj, szurok-feketén.