Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 4. szám · / · A MAGYAR DRÁMAÍRÁS VÁLSÁGA
Rosszul megy a szegény írónak s ezért nem marad más hátra, mint hogy darabot írjon. Csak ezzel lehet manapság pénzt keresni.
Darabot írni annyit jelent, mint megalkudni, prostituálódni, könnyű mulatságot, vagy könnyű idegizgalmat szerezni a fáradt és alacsony ízlésű tömegnek. És pénzt kapni cserébe, sok, minél több pénzt.
Az írónak, ha valami igazi mondanivalója van, regényt ír vagy verset, de nem drámát. A dráma az az áldozat, akinek vérén táplálkozik a megalkuvásnélküli művészet.
De mért éppen a dráma? Ha az írónak elementárisan a dráma formájában jelentkeznék a mondanivalója, vajjon ezen a területen alkudnék-e meg a lelkiismeretével? Bajosan hiszem.
Az a bizonyos mondanivaló - úgy látszik - nem drámaformában szokott jelentkezni manapság. Éppen ez a dráma krízise, ami miatt azonban - felfogásom szerint - sem a színigazgatót, sem a közönséget, sem magát az írót nem igazságos okolni.
A drámának előfeltételei vannak és ezek az előfeltételek hiányoznak a mi korunkból. Féllábunkkal még egy régi világban vagyunk, a szavaink még a régiek. Ha eleresztjük a hangunkat, régi szólamokra jár rá a szánk. De nem hiszünk a saját szavunknak. Az életünk üteme máról holnapra megváltozott. Rohanunk valami ismeretlen, új világ felé és minden idegrostunk megtelt már az új utáni várakozással.
A régi világ formái még megvannak, még itt kísértenek körülöttünk, de már megpuhultak, már nem lehet úgy nekiütköznünk, hogy szétmorzsolódjunk rajtuk. Valami liquid masszában sodródunk, ismeretlen partok felé.
Más szóval: lelki konfliktusaink vannak csupán, de nem
A könyv az író intim párbeszéde az olvasóval. Kérdezek, felel. Magyarázkodik. A színpadon nincs idő a magyarázkodásra. A dráma színpadi tartamának megszabott fizikai idejére van szorítva. Világosnak, egyértelműnek, könnyen felfoghatónak kell lennie. Másképpen elejtődik a szó és a drámai cselekmény üres mozgalmassággá sekélyesedik.
A mai drámában a szó elveszítette elsődlegességét és ez a mozgalmasság uralkodik benne. Ennek a mozgalmasságnak ismerjük és megtanulhatjuk a törvényeit. A szinpadi routinier-k és nem a drámaköltők korát éljük.