Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 4. szám · / · A MAGYAR DRÁMAÍRÁS VÁLSÁGA

A MAGYAR DRÁMAÍRÁS VÁLSÁGA
A Nyugat ankétja (2)
RÁKOSI JENŐ

A drámairodalom válsága? Mi értelme lehet ennek? A drámairodalom nem egy emberek által köz- vagy magánhasználatra megkonstruált intézmény, szerszám vagy mechanizmus, amely folyton fejlődik és tökéletesedik, mint az alkotmány, a kocsi, a hajó, a közlekedés egyéb eszközei, amelyek mindig jobbak lesznek mint voltak s elavulnak és mással helyettesíttetnek, mint a kocsi, a vasút, a hajó, a repülőgép, és válságba jut a tökéletlen, az elavult stb. A drámaírás egyedeknek jutott alkotóképesség, amely már tökéletes volt Szofoklesz korában, újra a legfelsőbb csúcsra emelkedett Shakespeareben és bámulatos Ibsenben. A formái, a külsőségei, a szinpadja változik, a lényege változatlan. Maga a kultúra, amelynek egyik alkotása a dráma is, válságba kerülhet, el is enyészhet és helyet adhat újabb kultúrának, mint adott az egyiptomi a görögnek és rómainak, ezek a keresztény kultúrának. Az emberi szellem alkotó kedve és proteuszi változatossága akkor is megmarad és ha valamely kor vagy nemzedék egyáltalán lerombolná a szinházakat, egy napon akkor is jönni fogna egy lángész, aki remek drámát írna és feltámasztaná a drámairodalmat, mert az sem a drámairodalomnak volna a válsága, hanem annak a nemzedéknek, amely önmagával ellentétben akarná elpusztítani a szinpadot.