Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 3. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ
Biztos, hogy a kiállításnak erről a terméről nagyon könnyű az őszinte elragadtatás hangján írni. Nem azért, mert portékái világcikkek és értéküket világfolyóiratok regisztrálják, mert ennek a befolyására abszolúte nincs szükség. Ami ebben a teremben megfog, az olyan ősi, az olyan csodálatos valami, hogy a leglaposabb léleknek sincs menekvése a hatásától. Ezeknek az egyszerű embereknek szívből, érzésből összepepecselt holmiait nézegetve szinte a nagy természet munkája jut az észbe, amely a drágaköveket hozza létre a szénből és a cseppkőbarlangok csodáit a mészre csepegő vízből.
Azt hiszem, a legszebbek ezekből a tárgyakból az egyszínű, azaz fehér alapra feketével hímzett fejkötők, szalagok, párták apró munkái. Naiv virág- és állatalakzataik összeállításának finomsága kész virtuózitás, ahogy a szín segélye nélkül a dekoratív mellett dimenziós hatásuk is tökéletes.
De ez a kiemelés világért sem akarja aláejteni a többi tarka-barka hímzések, bőrvarrások és papírra vetett tervezések nívóját. Ez utóbbiak javarészt a sárközi gyermekmagyarok művei. Mondhatom, szörnyen elkeseredhet láttukra az utóbbi évtizedek primitívkedő művészete. Hiszen itt van, ez ősi, ez naiv, csináltság nélkül, ahogyan mindnyájunk szemének üdülés a gügyögő szín és vonal a jelenségek külső képe felől, az egyszerű, voltakép az igazi látás.
Szomoruan mulatságos dolgot hallottam különben erről a kiállításon. Van egy pár olyan népművészeti holmi is, amely gyárilag készült mintákra hímződött. Leszólni persze nem lehet ezeknek fejlettebb, kidolgozottabb ízlését a maguk helyén. Ám különösen hatottak, amikor mellettük megnéztem egy pár öreg, de szintén népművészeti asztalfutó, függöny, parádés törülköző-remeket. Mert aztán ezek a felfogásuk és ízlésük fejlettségében sem adtak semmi előnyt a modern, gyári mintájú társaiknak. Sőt.
A kiállítás rendezője megjegyezte róluk, hogy motívumaik kimutathatóan népvándorlás korabeli tatár, vagy ősmagyar motívumok. Hát hiszen ez nem olyan fontos, mint az, hogy ha már van
Megjegyeztem ezt különben az épp jelenlévő két művésznek is, két feketeruhás, tisztes sárközi magyar néninek. Persze legföllebb hmgettek rá.
De azért teszek valamelyest koncessziót ítélkezésemben az iparművészeti kiállítás másik felének is. Sok szükségtelen és értéktelen holmija mellett határozottan vannak nagyon becses darabjai. Nem térhetek itt ki rájuk és készítőikre, de biztos, hogy ott, ahol a kísérletezés a tövén sarjadzó magyar népművészet lelkét megérzi, ott akár a szövöttesben, akár agyagban sok tehetségeset produkál.
Baja Benedeknek, a kiállítás rendezőjének és társának, Pintérnek a munkáját okvetlen nagy dícséret illeti meg. Gondolom, a szintén kiállított Baja Benedek Ady-illusztrációit már regisztrálták itt. Valamit furállok az illusztrációk tárgyának a megválasztásában. Mintha alig volna közülök olyan, amely Adynak, a
Végösszegben tény az, hogy öröm ez a kiállítás bárkinek s nem hagyja ott csalódással.