Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 2. szám · / · KASSÁK LAJOS: VERSEK

KASSÁK LAJOS: VERSEK
90

Meghalt a kedvesem anélkül hogy szólt volna lehunyta a szemét
s most hidegen és mozdulatlanul fekszik
fiatal volt alig tizennyolc éves ragyogott a bőre s fölnevetett ha
hozzáértem a tenyeréhez
sokat beszéltem róla az ismerőseimnek a férfiak ilyenkor el-
komorodtak s a nők elfordították fejüket a végtelen ég felé
roppant büszke voltam rá hogy ez a különösen szép lány az én
szeretőm
a haja kék az ajka piros a medencéje egészségesen domboru s a
lábai hosszuak és egyenesek
gyorsan de mégis egészen kimondott szavakkal beszélt
most holtan fekszik a párnák között és fehérebb és csöndesebb
a frissen mosott ágynemünél
nemtudom megérteni mért kivánkozott el erről a földről milyen
kevés embert szeretnek ugy ahogyan én őt szerettem
kérdezek tőle nemis válaszol
és hiába kérdezem az angyalt is aki ott áll a halottas ágy fejénél
ő sem válaszol