Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 2. szám · / · ILLYÉS GYULA: SZÜLŐFÖLDEM

ILLYÉS GYULA: SZÜLŐFÖLDEM
V.

A szomszédleány -
Egy fiatal parasztleány a kedvesem, mit tagadjam,
Hátán hátrakötött kendőben lép el ablakom előtt, hordja a vizet,
S rámnevet együgyün, mint ez a téli nap
Kerek szemeiben ökreim bizalma,
Barna szelid arca maga föld, szülőföldem derüs folyóival

Ő tetszik nékem, néki tetszem én
Estelente elüldögélünk az istálló küszöbén
Fecseg, rám-rámnéz, fürkészi arcom, én hallgatok
Mit is mondhatnék néki a hánytorgó hegyekről, melyeket megjártam?
Pislog, karomba hajlik, bárányfogai közt jóízűn ropog a nyers sárgarépa

Hallgatok hát, hallgatom, s hallgatom, hogy süllyed
Bennem egy vidék, lebuknak a tornyok, serceg, kihuny a gőg
Mit is akartam én, mit míveltem, amit elmondhatnék
Világosan, mint a patak, érthetőn, mint a kasza suhanása?
Hallgatok, köröttünk átmelegszik a csend.

Szerencse, hogy kemény legény vagyok mégis; megpörgetem a szecskavágót
Hányom az almot, elbirkózok a béresekkel, Anna híg kacagása
Itatja izmaim, fehér szoknyájával megtörli homlokom -
Lehelletétől kivirágzik álmomban egy kert
Míg friss mellein fejem elpihen, mint egy állat.