Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 1. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Lengyel Menyhért ezúttal megpróbált egy egyszerű dramaturgiájú, minden erős izgatószer nélküli szindarabot írni, melynek technikája nem egy nagy sztár-szerepre, hanem a Vígszinház kitünő együttesének összjátékára van felépítve, amelyet ez alkalomra megerősítettek a szerelmes férfi szerepben
A férfi, Draskóczy Tamás, egy újra feltámadt régi szerelem forróságával szeret egy nőt, aki kacérul bánik vele, őrült féltékennyé teszi, kétségbe ejti. Ez az a nő, akiben démoni természet van s démoni szenvedéseket szeret és démoni gyönyöröket ígér a férfinak akit magához von. De van egy másik nő, aki a már hervadozásnak indult leány önfeláldozó, anyás szerelmével szeret, lemond a saját boldogságáról, nem kíván mást, mint hogy a szeretett férfi boldog legyen. Ezt az angyali nőt a tönkrement úrileányból lett postamesternő képében állítja Draskóczy mellé a szerző. A postáskisasszony, Etelka, a bizalmasa Draskóczynak, ő hallgatja meg panaszait Elemérynére, a démoni asszonyra, ő vigasztalja, anélkül, hogy a férfi sejtené, hogy ennek a jóságnak, ennek a meghitt barátságnak a mélyén milyen nagy szerelem van. Draskóczy bált rendez Eleméryné kedvéért, meghívja a környék intelligenciáját, közte a postáskisasszonyt és csinos kis fruska húgát is, de hivatlanul is eljön a gróf, akivel Eleméryné kacérkodik. Ezzel betelt Draskóczy féltékenységének a mértéke, szakít Elemérynével és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Megint csak a drága, jó Etelka lép közbe, - rosszat sejtett és a bál után visszajött Draskóczyhoz, rábeszéli, vigasztalja és akaratlanul bevallja nagy szerelmét. A férfi az egyik szerelemből kiábrándult ember mohóságával kap a másik szerelem után, szenvedélyes temperamentumát egyszerre Etelka felé fordítja s mikor izgatott jelenet után felszalad a szobájába, a leány félénk-bátran, önfeláldozón utána megy. Másnapra, a nappal józan világításában, a postahivatal józan környezetében Etelka rájön, hogy az éjszaka történteknek nem lehet rá folytatása, Draskóczy csak Elemérynét szereti mohó szerelemmel s a maga módján Eleméryné is szereti Draskóczyt. Mit tehet ilyen helyzetben ilyen ideális lelkületű nő? Elszánja magát a végső nagy önfeláldozásra, visszaküldi Draskóczyt igazi szerelméhez, ő maga pedig ráhagyja a postát vénecske nénijére és megy Pestre a főispán bácsihoz.
Ez a mese nincs nagyon szilárdan felépítve, Draskóczynak hirtelen átpártolása Etelkához alapjában jó gondolaton alapszik, de a kidolgozásban nincs feltétlenül elfogadhatóvá téve. Ezen a ponton lehetett volna erőteljesebb lelki rajzzal elmélyíteni a témát, de a feladat elől a szerző a szinházi megszokottságok irányában kitért. Ezért a kitünően szerkesztett és dialogizált első felvonás után a második belülről szétlazul, nem a dolgok kényszerűsége tartja össze, hanem csak az író akarata és három kitünő szinész,
A főcselekmény körül fut a virágdísz. A falusi postahivatal miliője elmésen, karikatúrásan, de kedvesen van a szinpadra áttéve, itt