Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 1. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: POSTÁSKISASSZONY
Lengyel Menyhért szinjátéka a Vígszinházban

Lengyel Menyhért ezúttal megpróbált egy egyszerű dramaturgiájú, minden erős izgatószer nélküli szindarabot írni, melynek technikája nem egy nagy sztár-szerepre, hanem a Vígszinház kitünő együttesének összjátékára van felépítve, amelyet ez alkalomra megerősítettek a szerelmes férfi szerepben Kiss Ferenccel. Új darabjának motívumai egy nem nagyon komplikált szerelmi komplikációra vannak rászőve az érzelmesség és az enyhe, kedélyes karikatúra szálaival. Ennek megfelelően az alakok is két csoportra oszlanak: a három főalak az érzelmességet, a többi pedig a mulattatást szolgálja. A módszer pedig: a komoly, de semmi esetre sem tragikus szerelmi cselekvény körül van futtatva mulattató jelenetek tarka virágfüzéreivel, - a két elem folyton váltakozik, de egyik sem avatkozik bele a másiknak menetébe.

A férfi, Draskóczy Tamás, egy újra feltámadt régi szerelem forróságával szeret egy nőt, aki kacérul bánik vele, őrült féltékennyé teszi, kétségbe ejti. Ez az a nő, akiben démoni természet van s démoni szenvedéseket szeret és démoni gyönyöröket ígér a férfinak akit magához von. De van egy másik nő, aki a már hervadozásnak indult leány önfeláldozó, anyás szerelmével szeret, lemond a saját boldogságáról, nem kíván mást, mint hogy a szeretett férfi boldog legyen. Ezt az angyali nőt a tönkrement úrileányból lett postamesternő képében állítja Draskóczy mellé a szerző. A postáskisasszony, Etelka, a bizalmasa Draskóczynak, ő hallgatja meg panaszait Elemérynére, a démoni asszonyra, ő vigasztalja, anélkül, hogy a férfi sejtené, hogy ennek a jóságnak, ennek a meghitt barátságnak a mélyén milyen nagy szerelem van. Draskóczy bált rendez Eleméryné kedvéért, meghívja a környék intelligenciáját, közte a postáskisasszonyt és csinos kis fruska húgát is, de hivatlanul is eljön a gróf, akivel Eleméryné kacérkodik. Ezzel betelt Draskóczy féltékenységének a mértéke, szakít Elemérynével és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Megint csak a drága, jó Etelka lép közbe, - rosszat sejtett és a bál után visszajött Draskóczyhoz, rábeszéli, vigasztalja és akaratlanul bevallja nagy szerelmét. A férfi az egyik szerelemből kiábrándult ember mohóságával kap a másik szerelem után, szenvedélyes temperamentumát egyszerre Etelka felé fordítja s mikor izgatott jelenet után felszalad a szobájába, a leány félénk-bátran, önfeláldozón utána megy. Másnapra, a nappal józan világításában, a postahivatal józan környezetében Etelka rájön, hogy az éjszaka történteknek nem lehet rá folytatása, Draskóczy csak Elemérynét szereti mohó szerelemmel s a maga módján Eleméryné is szereti Draskóczyt. Mit tehet ilyen helyzetben ilyen ideális lelkületű nő? Elszánja magát a végső nagy önfeláldozásra, visszaküldi Draskóczyt igazi szerelméhez, ő maga pedig ráhagyja a postát vénecske nénijére és megy Pestre a főispán bácsihoz.

Ez a mese nincs nagyon szilárdan felépítve, Draskóczynak hirtelen átpártolása Etelkához alapjában jó gondolaton alapszik, de a kidolgozásban nincs feltétlenül elfogadhatóvá téve. Ezen a ponton lehetett volna erőteljesebb lelki rajzzal elmélyíteni a témát, de a feladat elől a szerző a szinházi megszokottságok irányában kitért. Ezért a kitünően szerkesztett és dialogizált első felvonás után a második belülről szétlazul, nem a dolgok kényszerűsége tartja össze, hanem csak az író akarata és három kitünő szinész, Varsányi Irén, Gombaszögi Frida és Kiss Ferenc játéka. Ők hárman ragyogóan játszanak össze, a cselekvény három súrlódó motívumát: az önfeláldozó, karakteres érzést, a szeszélyes kacérságot és a szenvedélytől túlfűtött temperamentumot drámai feszüléssel robbantják össze.

A főcselekmény körül fut a virágdísz. A falusi postahivatal miliője elmésen, karikatúrásan, de kedvesen van a szinpadra áttéve, itt Gazsi Mariska szinpadi karikatúra-rajzoló tehetsége ép oly kitünő teret talál, mint Gál Franciska kislányos mókázása. De az utóbbi hálás lehet a szerzőnek azért is, mert alkalmat adott neki, hogy új fazettákon csillogtassa tehetségét s megmutassa, hogy többet is tud, mint legutóbbi szerepeinek mindig egyforma sablónjait. Ez a szerepe gazdagabb, változatosabb, tehát sikere is teljesebb és értékesebb. A falusi kisleány, aki kikönyörgi, kinyafogja az első bált s aztán nemcsak nagyszerűen mulat, hanem kedvére való férjet is szerez magának, - komédiás-szerep, de a komédiázása mögött van valami több is: egy leendő hódító asszonytehetség ébredezik benne.