Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 24. szám · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ESTI MÁR MEGINT JÓT TESZ
Most futásnak eredt.
Egy mellékutcába rohant. Ott leesett a kalapja.
- Mit csináltam? - lihegte. - Jaj, én szerencsétlen. Egy asszonyt. Egy gyönge, nyomorult nőt. Beszámíthatatlan vagyok.
A falhoz dőlt. Még mindig pihegett az indulattól. Szívét, agyát azonban egészséges, forró kis hullámok öntötték el. Boldog volt. Olyan boldog volt, hogy végrevalahára jól megverte.