Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 22. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · KÁRPÁTI AURÉL: A HARMADIK RÓMA · / · SZENES ERZSI: FEHÉR KENDŐ

SZENES ERZSI: FEHÉR KENDŐ
II. Ignotus

Szenes Erzsi új versesfüzete megejtően szép. Az egész könyvecske együtt s minden egyes verse külön, - valahogy úgy hat üde-melegen, mint az első hó a Tátrában, mely után az ég desztilláltan égkék, a nap sugarankint heves s minden egyes fehér hópehely külön pici kristályvirág. Hallatlan tökéletesek ezek a pici versek, ahogy egy szó-mag körül rendeződnek szóküllőcskéik s csipkefogazataik, - nagyító üveggel sem lehetne határukon egy szál, egy foszlány, egy rongyolás többet vagy kevesebbet felfedezni, - pontosan összeesnek saját magukkal, amit belülről szab meg az egy-egy versnek szánt szigorúan egyetlen mondanivaló. (A kínai versek ilyenek - bizonyulnának, úgy érzem ilyeneknek, ha a maguk saját nyelvén, nyugati költőhang közvetítése nélkül tudnék hozzájuk férni.) Szenes Erzsi témája: egy-egy érzést, amit szavakban kimondani nem lehet, kimondani szavakban, - a szó szeszében úgy preparálni, hogy maga a szesz a preparátum, és él, él, él, mint ahogy a lélekzet életproduktum s egyben maga az élet. Gyönyörüséges ökonómia a kifejezésben, - a kevésnek olyan gazdagsága, mint a gyémántcsillám a vastönkhöz képpest, melynek burkában az égből lehullott. S mindez rím és szabott rithmus nélkül, szinte értekező prózában, melynek azonban mondatszerkezetet ád a tüdő, melyből kiröppent, a szív, mely a tüdőbe át-, az agyba fellüktetet s a finom idegszálon végigrezeg... Tudom: amiket itt leírtam: gallimathiász, képkúszálódás, a kukának homlokdagadása, hogy megérttesse, amit még kinyögni sem tud, - Szenes Erzsi, ha fellelkesednék önnön versein, mindezt el tudná róluk mondani egy vers szösszenetben, egy képben, egy éreztetéssel, legtöbb ha két mondatban s amellett úgy, hogy egyszerű értelme volna, tiszta logikája, s felsősége, ahogy önmaga és saját versei felett áll, még szerénynek is tetszenék. Én nem lehetek verseivel szemben ilyen felsőséges, mert áhítattal, tehát alázattal éldelem költészetüket, s szerény sem lehetek az ő nevében, hanem megmondom, hogy Lesznai Anna óta s Mollináry Gizellával együtt megint van valakije a magyar versnek, akiért kár lett volna, ha meg nem születik.