Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 21. szám · / · SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME
Ilyen volt tehát az a háborús frontról az irodalmi frontra bevonult emberállomány. Csökkent átlagminőségű palánták, hiányosan megművelt, rosszul trágyázott talaj; a kisarjadó vegetációban tehát rengeteg a giz-gaz és burján! S így aztán, ha gyakran és sokfelől hangzott is, hogy most valami egészen új jön, valami gyökeresen új világszemlélet és tökéletesen új életérzés, valójában egész más valami történt: szerte Európában az irodalom felvette a háborúelőtti mozgalmak elejtett fonalait s arra törekedett, hogy ott folytassa, ahol a világbomlás elején abbahagyta. Senkit se tévesszen meg az, hogy a háború alatt és után az új témák özöne tornyosult az írók felé. Rengeteg háborús regény és költemény jelent meg, ez igaz, de ki mondaná, hogy bennök valami új irodalmi szellem, új alkotási törvényszerűségek bontakoztak volna ki. S a forradalmak és nemzetbomlások is bevetítették lángjaik fényét és repedéseik dőrejét temérdek írói öntudatba, de ezek hitelesen háborúelőtti törési törvények szerint reflektálódtak könyvekké vagy szindarabokká. Persze egészen külsőséges, termelési sajátságok ugyancsak jellemzik a közvetlen háborúutáni irodalmat. Míg a háború előtt egy divatos francia regényíró egy regényt produkált évente, most hárommal jelenik meg a piacon; igaz, hogy akkor 300 és nehány oldalas volt a tipikus regény, most 200 és nehány oldalas. De hol van egy olyan szellemtörténeti változás mint a Taine és a Bergson korszakát elválasztó? Úgy látszik, ilyesmi inkább mély békében és szabadság közepette érlelődik ki. Egy ilyen hosszú és véres háború inkább csak egy fejlődés megszakítója vagy lassítója lehet.
S ez is volt. A háborúutáni első évek művészeti és irodalmi életének jellemző vonása a sűrűn egymás után és egymás mellett felbukkanó irányzatok, iskolák, cenakulumok, chapelle-ek, egy. szóval, sőt egy fél szóval: izmusok. De alig van közöttük olyan, mely ne lett volna meg már a háború előtt vagy a háború alatt. A futurizmus, mely mindenféle vedlések ellenére, vagy talán ép ezért, még mindig el, már megvolt a háború előtt. A kubizmus, mely inkább képzőművészeti irányzat volt, szintén. Az expresszionizmus 1910 táján jelentkezett. A dadaizmus háborús termék, 1917-ben született meg. Az aktivizmus, konstruktivizmus s a szürrealizmus hivatalos születési bizonyítványuk szerint részben háborúvégi, részben háborúutáni termékek, de legalább is a legutóbbi gondosan megállapítja őseinek az egész tizenkilencedik századon végigvonuló sorozatát. De ha ezek az iskolák abban hasonlítanak egymáshoz, hogy hirdetett abszolut újszerűségükkel ellentétben nagyrészt a multban gyökereznek, viszont sokban különböznek is egymástól. Legalább is két egymással rokonságokat mutató csoportra oszthatók; a futurizmus, a kubizmus, a konstruktívizmus inkább intellektuális, az expresszionizmus és a szürrealizmus inkább emotiv szinezetű keresések gyűjtőfogalmai. Kétségtelenül nagy szerepet játszott létrejöttük körül a minden áron való eredetieskedés hajlama, az aberrált lelki alkat, a tudatos reklámkeresés, s a sznobizmust kiszolgáló üzleti szellem is. De viszont minden jóhiszeműséget és érdemet megtagadni tőlük igazságtalanság és korlátoltság volna. Ha az ember jóakarattal elmerül termékeikben, az irodalom örökké ható fejlődési elvének nem egy szerencsés bimbózását fedezheti fel. Az irodalom, akárcsak az élet, folyton változik s haladásra tör s ennek a változásnak még tudatos organizálása se ítélhető el. A világirodalom ma már egy óriási laboratóriuma és tenyésztelepe az új szépségeknek; ezek az iskolák nem is egyebek, mint kollektív szépségkeresési és hatásosságkeresztezési kisérletezések s mint ilyenek, nagyon is létjoggal bírnak. Igaz persze, hogy az igazi író, aki lényegénél fogva individuálista, rendesen maga, házilag, gyakran tudattalanul végzi ősidők óta ezeket a kereséseket. Mennyi expresszionizmus van Shakespeareben, Victor Hugoban vagy Maurice Barrčsban és André Gideben, mennyi szürrealizmus Poeban vagy Baudelaireban! Mindenesetre arra is jók ezek az izmusok, hogy fiatal, sőt kevésbé fiatal, esetleg ötvenéves művészek és írók, akik mindenáron fiatalnak akarnak látszani, ugródeszkának használják az áhított hírnév-emelvény felé. Igen sok tehetséges író két-három, gyakran ellentétes szellemű ilyen irányzat iskoláját is megjárta, míg végre megtalálta önmagát. Itt is azt lehet mondani, hogy egy ilyen izmus mindenüvé vezet, feltéve, hogy az író abbahagyja.
De az iskoláknál és szektáknál talán még jellemzőbb tünete a háborúutáni irodalmi szellemnek az a sok jelszó, mely forgalomba került s az ádáz harc, melyet egyes régebbi irodalmi jelszavak ellen vívtak. A plakát, mint a legújabb kor jellemző képzőművészeti és kereskedelmi terméke, ebben is éreztette hatását. Már az irodalmi programok és manufesztációk is plakátszerűek voltak, még közelebb áll természetesen a plakát-kultuszhoz egy új jelszó kikiáltása vagy egy régi jelszó lehurrogása. S érdekes, hogy rendesen nagyobb nyomatékkal hangzott a régi jelszó kiátkozása mint az új felmagasztalása. Az új irodalmi iskolák nagy részének valóságos bëte noir-ja lett a l'art pour l'art. De kiátkozták az individualizmust, a pszihológizmust, az analitikus írásmódot, sőt a hasonlatot, a metaforát is. Hirdették ezzel
Had essék néhány szó ezekről a nagyobbára már szintén a háború előtt megindult hadakozásokról!