Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 19. szám
megőrzött titkok ó céljaim és letörülhetetlen nyomai éveimnek
hegyeken és tengereken kel át a vándor s akár a madarak elénekli együgyű örömeit és kimeríthetetlen fájdalmait
a források meleg vizeiben bugyognak föl emlékeim
szavaid emléke tested egészségének emléke
a parasztok negyedében lakott ő együtt az apjával és árva testvéreivel
ha jobban ment a dolguk nagy husfalatokat evett s nem akart az angyalokhoz hasonlitani
egyszer kőművesek jöttek ki a telepre s ő szeretőjük lett a részeges legényeknek
ezt én épen úgy tudtam mint a város gonoszlelkű vénasszonyai
de megsimogatta szőke kecskeszakállam és hangosan a nevemen szólított hogy felébredjek
akkortól kezdve együtt ittam a kőművesekkel s mikor elmentek elindultam velük az idegen tájakra
néha beszélgettek a lányról de én a két szép házinyulammal játszottam s úgy tettem mintha más nem is érdekelne
az idő elmegy a széllel s az ember itt marad a fekete kút peremén
találkoznék-e vele ha lefelé elindulnék a létrán
a kérdés a remény gyermeke de a tüske még mélyebbre ereszkedik a szívben
a függönyön át látom két idegen sétál az ablakom előtt
az egyik jobbra tart a másik balra.