Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 19. szám
Hogy, hogy nem, születésénél fogva valahogyan alkotóművész az ilyen kritikus, akinek elsősorban önmagával szemben alkalmazott kérlelhetetlensége elnémította a maga dalát, félredobta palettáját, szétzúzta agyagmintáját; egyébiránt a művészet törvényein való tépelődés megöli a művészi alkotáshoz szükséges elfogulatlanságot is. Az igaz bíráló első áldozata: jómaga. Szívében hord költőt, festőt, szobrászt, zenészt, - csak így lehet igazán hozzáértő és műélvező. Mert nem mindenki élvezi a mestermunkát, amelyhez ért. Valamire helyesen rámondani: ez jó! - és betelni a mű szépségével, ujjongva a gyönyörtől: más. Keszler lelkéhez oda volt nőve mindaz, amihez értett.
- Hát a zenéhez is értesz? - kérdezték tőle egyszer.
- Nem értek - vallotta be -, de ami több: