Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 18. szám
Az avant-garde irodalom kísérletezései sorában érdekes dokumentumszámba jöhet Remenyik Zsigmondnak ez a különös regénye, a Hetedik hónap; a regény a nagy próbakő. Hetedik hónap, miért nem kilencedik? Az ígéretnek ez a titokzatos száma nem szerves része az írásnak, de nem is ellenkezik a szellemével. Az olvasó fülét megüti a stílus szokatlansága, a mondatok esetlegessége; az ember azt hinné, hogy Remenyik nem tud jól magyarul. 1922-ben Valparaiso de Chilében megjelent
Ebben az esetlen, otromba, faragatlan stílusban liheg a forradalom, mintha minden polgári rend és csiszoltság ellen lázadó akarattal szándékosan, puszta útálatból, tördelné mondatai súlyos ütemét. Feltünően visszaél egyes szócskák használatával; majd minden második mondatban: «ott», «ottan». Szánt szándék vagy a szabadság jegyével szentelt hanyagság zökögteti meg a szólamok szokott lejtését. Van ebben néha valami fanyar és jóleső; oroszos egyszerűségével és romantikus felszökellésével megfog.
Cselekmény nincsen benne, de telve eseménnyel. Zord, fekete vízió módjára száguld a történések sora. Az élet értelmetlen, zavaros mocskát tükröztetik különös figurái s kalandjaik. A vérbajos Mihalovich Frigyes vágyakon, vad szerelmeken, dühöngő szenvedéseken keresztül hányódik az élet összefüggéstelen változásaiban; barátja, Szűcs Mihály orvos eszelős töprengései közben vergődik ostoba és értelmetlen élete, gaz vágyai és nemes áhítozásai örvényeiben. Van még egypár lázálomszerű sötét alak, prostituáltak, nyers hisztérikák és félbolondok, akik bús hulladékok gyanánt sodródnak az élet éjszakás, esős kietlenségében, kétségbeejtő nyomoruságban. Ezeknek a torz embereknek élete összetorlódik, és széthull fantasztikus iramban rohanó, megnevezhetetlen történések kényszerhatása alatt. Megrázó igazságok törnek fel a mélyen érzett gyötrelmek és az ifjonti felrugaszkodások káoszából. Ebben a véres, mocskos, beteg világban, ezen az árnyékkal, sárral, kínnal borított talajon furcsa virágok nyílnak: uj, szélsőséges, messiásutánzó hitek álmai, eszelős vágyódások kiteljesülésre és belső megszépülésre; a szabadulás tajtékzó szomjúsága, valami lebírhatatlan fiatalság, a végtelenség felé ívelő lendülések teszik értékessé e különös történet misztikumát.