Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 17. szám
Szelíd voltál és tiszta, jó,
fehér galambokat etettél,
én vad voltam és romboló,
és most klastromba menekedtél...
Ó földre ver, sújt a tudat,
hogy lettél áldozati bárány,
hogy én mutattam az utat,
és élek szenvedésed árán...
magamat nagyon gyülölöm,
magamat bánattal töröm,
múljon tőlem minden öröm...
szememben fekete ború,
fejemen tüske-koszorú,
maradjak én is szomorú...