Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám
Formásabb és szebb vagy mint a szobrok miket Flórencben és Rómában láttam.
Mióta utánam vetetted magad
mintha kalitkába zárt, szabadulni akaró, rab madárraj röpködne bennem
s szárnyaival csapdosná és verdesné a kalitka falát.
Vad robajjal mint a földet átlépő szökőkutak vize bő és széles sugarakban szökik fel azóta a vérem
és folyton Rólad énekel.
És mindez mégsem hajt feléd de menekvésre késztet
mert mindez mit ér,
ha pozdorjává zúzódnék a lelkeden
amely mint egy szikláról levált irdatlan kődarab olyan.
Nincs véső amely bele ne törne,
megbirkózni véle nem tudna semmilyen szobrász erő,
hogy győzné hát megformálni asszonyi kéz?!