Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám

BÁNYAI KORNÉL: TŰZESŐBEN FAOMSZK ALATT

Szomjas zápor nyaldossa a földet
habokba csattan.
Faomszk alatt a partokon cserép szeny dudva rongyok
halvány leányok omlanak
romboló tüzes zivatarban.

Világunk zúgó lázát izlelem.
Tüzekbe rontva
napig nyújtózom s élettel tömve zuhanok
Irtisz ágyába ragyogó
csipkéket verdeső habokba.

Virág virágot érint száll a por.
Bimbók hasadnak.
Ajkak súrlódnak tikkadt ajkakon csókoktól rendülő
testünk lobogva tükrözi
teremtő dúlását a napnak.

Szenyből sziromból szökken életünk.
Csókok parancsa
dobálja napba süppedt sírjainkat gátakat söpör
s őserdők kelyheit tűzi
minden mosolygó gyermekarcra.

Lángnyelvek tombolása tűzesők
Faomszk tövében
verjétek szítsátok életem hadd égjek hamuvá
köddé enyészve boldogan
szép kedvesem izzó ölében.