Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám

BÁNYAI KORNÉL: SZÉP HALÁL

Életünk fényes értelme: szép halál
állandó szüret aratás csikorgó ég alatt.
Ó mennyi nagyszerű igéret lombos élet
tetőtlen gigászi templom
tékozló hős lendület
hasadt a mélyből s tört újra halomba
embert tápláló gazdag televénnyé!
Tenger viruló vért
zúzó izmokat és építő velőt
kevertünk az árnyas földbe
s minden külön színünk és szerelmünk
idegen kultúrák szőttesébe szőttük.
Névtelen hősök szent földje ez a föld
lobogó sziveket s agyakat temető táj
folytonos hajszák mámoros iramok
sűrű és hiába halálokon át
sugaras egységek vágyával és igéretével.
Örök törvény ez: minden szóródás: halál
erők pazarló áradása szépíti a földet
s egyre teljesebb ivü
gyűrűkben csendülnek világunk dolgai.
Szépen halódtunk mert nagyon éltünk
harcolva s lázadva készülődtünk egy rég kisértő
szétszórt erőink éltető hatalmas markolásra.
Most már helyben vagyunk:
halálos rengetegünk mélyén
ragyogó tisztásra leltünk
s újra felcsillant a csodaszarvas
előttünk szökken de maholnap
bizonnyal leterítik eget zúgató
győzelmes nyilaink.