Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám
Látszatra a Szellem függvénye a húsnak, mert ahol nem él emberi hús, ott egyáltalán semmisem lehet a Szelemből. Holott az élő emberi hús nem más, mint az alkalom arra, hogy föllépjen a Szellem. Az emberi hús nem más, mint egy fűtőszerkezet, mely a maga össztevékenységének legmagasabb fokán ki tudja hozni önmagából - a maga másik dimenzióját, a szellemet, mely ugyanakkor része az Emberiség által önmagából állandóan kihozott, egyetemesen létező Szellemnek.
Az emberi hús nem is önmagáért van, hanem azért, hogy szellemet hozzon ki magából és az Emberiség azért, hogy a maga egyetemében hordozója lehessen a Szellemnek. Amikor arról van szó, hogy eldőljön a Mindenségben egy vagy több mindenségi individiuumnak, talán egyszerre néhány nemzetnek, talán egyszerre az Emberiség nagy részének sorsa, akkor az a Szellem vonalán történik meg. A római világforma a Krisztus által megindított szellemi forradalom által dőlt meg. A világkapitalizmus világformáját is a Szellem vonalán akarja megdönteni a világproletariátus. Hogy ezt a világharcot a történelmi materiallizmus is szellemi fölfedezés és mint ilyen arra jó, hogy a krisztusi szellemi forradalom esélyeit kétezer év multán megjavítsa. Így lép föl az új szellemi forradalomnak az a belátása, hogy a pusztán szellemi forradalom nem tudja igazán megváltani az Emberiséget, ahhoz még az anyagi fölszabadítás is szükséges!
Így diktálja a Szellem az anyagot! Nem a hégeli Idea, mely már az anyag előtt is lett volna és anélkül is lenne, hanem az a Szellem, mely az eleven emberi húsok összeségének létfunkcionális tetőpontja. Valami, ami ebből a húsból való, nem más, mint ez a hús és mégis más; a húsnak másik dimenziója. Így van az anyagnak egy alacsonyabb és egy magasabbrendű értelme. A Világnak értelme nem lehet az anyagnak alacsonyabb, hanem csak annak legmagasabbrendű értelme! A Világnak értelme a Szellem! Csoda-e hát, ha a Szellem dől el az emberiség és az Emberiség darabjainak, a nemzeteknek sorsa is.
Micsoda egy kis néptöredék, népdarab, olyan átfoghatatlan mindenségi adottsághoz képest, mint ami a Szellem? De minél kisebb az a valami, amire a Szellem világereje vonatkozik, annál mérhetetlenebb erővel kell rajta érvényesülnie a Szellem mindenhatóságának! Talán azért nem tudnak ezek a magyar népdarabok önmagukkal elkészülni, mert kicsinységükben nem tudják megvalósítani a Szellem határtalanságát? Vagy talán azért, mert a Szellem azonfelül még valami más is?
Minden, ami a Világon egyszer van, fönn akarja tartani magát, örökké akar lenni, ezért folytonosságot iparkodik csinálni magából. A szerves élet intézményesíti a maga folyamatosságát a nemzésben, termékenyülésben, szaporodásban. A Szellem, mely van, szintén fönn akar maradni, mindig és mindenütt lenni akar és hogy ezt elérhesse: folyamatosságot akar csinálni magából, amit csak úgy érhet el, ha intézményesíti magát. A civilizáció abban is áll, hogy a magukat mindenáron folytatni akaró létezéseket nem hagyja magukra, de elősegíti azok szakadatlanságát. A Mindenségnek mindegy, hogy milyen egy-egy évnek a búzatermése, ő a búza folytonosságát akarja; a fejlett mezőgazdaságnak ez nem mindegy: magtenyésztéssel, trágyázással, mély szántással nyúl bele a búza által akart természeti folytonosságba. A Mindenségnek az is mindegy, hogy a születő csecsemőknek hány százaléka hal meg, ő azt akarja, hogy az Emberiség, mely van, mint folyamatosság azért mégis legyen. De a civilizáció kórházakkal, szülőotthonokkal, a tejkereskedelem ellenőrzésével, kötelező és ingyenes védőojtásokkal, hova-tovább már egészségesebb lakásokkal is előmozdítja az Emberiség folyamatosságát. A természetileg egyszer már intézményezett létezésekbe így avatkozik bele a civilizációs létezés a maga intézményező képességével. A civilizáció társadalmi valami és a civilizáció, ahol csak teheti, belenyul a természeti létnek már intézményezett folyamatosságába, hogy fölülintézményezze azt. A Szellem olyan természetileg létező valami, mely igazán intézményesedni csak a társadalmi intézményesedés által tud. Mi lenne a Szellemből a nyomdatechnika nélkül? Száz és százmilliós tömegek finom kipárolgása és - szájhagyomány. A Szellem folyamatosságát: a kezdeményező és teremtő folyóírat, a kezdeményező és teremtő színház, az eszméket mozgató könyv, a jó kiadóvállalat jelent. Általuk intézményesedik a Szellem.
A Szellem a magyar népdarabokban is meg akarja oldani magát; intézményesedni akar. És minthogy a Szellem élettani jelentkezése technikán: betűn, papíron, nyomtatáson keresztül tud csak társadalmi értelmében megoldódni, ez: szellem-technikasági kérdés. A Szellemen keresztül csinál a Mindenség a népdarabból megint nemzetet. Hogy a Szellem ezt a munkáját ezekben a magyar népdarabokban is elvégezhesse - intézményesednie kell! kezdeményező és teremtő színház; kezdeményező és teremtő folyóírat, eszméket mozgató könyveket kiadó vállalat - a Szellem intézményei. Hol vannak ezek?