Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám · / · BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK

BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK
Mindenség és nemzet

Az emberek nagy részének az a véleménye, hogy az ember olyan élő lény, akinek elsősorban ennivaló, azután ruha, cipő, lakás kell. Igazuk is van! De lehet valakinek úgy igaza, hogy ugyanakkor nincs igaza! Az elsőrendű, kikerülhetetlen életszükségletek nélkül nem maradhat életben az emberi hús; de húson kívül még valami más is az ember; még pedig: - szellem. És csak látszat az, hogy az elsőrendű életszükségletekkel az ember a húst akarja biztosítani; ez a biztosítás tulajdonképpen a Szellemért történik. Az egyénre nézve ez nem olyan nyilvánvaló, mint az egyének nagy tömegeire, a nemzetekre.

Az emberben levő szellem ugyanannak a teremtett lénynek - másik dimenziója. Az ember születésétől kezdve állandóan feszül ezen másik dimenziója felé, és azután a szellemülés külömböző mértéke szerint megy át abba. Talán lényének és létének túlnyomó részével is! A Szellem, mint az embernek másik dimenziója, az Emberiség közös birtoka. Az egyénben, aki csak darabja, töredéke az Emberiségnek - a szellemi dimenzió felé való feszülés is csak töredék; annál töredékibb, minél inkább nélkülözi az egyén az elsőrendű életbiztosítékokat. A meztelen emberben, aki kénytelen elbujni a világ elől; a csavargóbban, aki kénytelen lopni, hogy valamit ehessen; a munkanélküliben, aki élettudatában van mélyen megsebezve és éhségen, rongyosságon át cipeli sovány táppénzen tengetett életét, elkallódik a Szellem, mint más dimenzió felé való feszülés. De az egyéneket összefoglaló tömegben, a népben olyan erővé tevődik össze a Szellem, mely egyenlő a táplálkozás, nemzés feltarthatatlan természetkényszerével.

Itt revelálódik a Mindenség oly sokszor félreértett célja a nemzetekkel. A Mindenség létrehozta az egyének nagy tömegeit, a népeket és ezáltal egymás mellé sűrítette a szellemi dimenzió felé való feszüléseket. Azonkívül az így összefoglalt tömegen belül kis is egyenlítette az éheseket és jóllakottakat, a letargikusságot és a teljes potenciákat; valahogyan közös nevezőre hozta az egészet, hogy mint ilyennel, operálhasson a szellemiségnek evvel a nagy darabjával. Így lesznek a népek a Mindenség szellemdarabjai! Mert a Mindenség mitsem tud kezdeni az egyéni egyénnel, hanem csak a népekkel; a Mindenségnek az egyes népek szellemi individuumai. Beléjük tette még az egynyelvűség természet-erejét is és ezáltal a Szellem keringését tartja fönn bennük. A közös nyelv és a közös szellemi keringés által nemzetet csinál a népből.

A Mindenségnek a megfigyelhető főelve az, hogy állandóan akar lenni; ha ez a Mindenség a nyelven és a közös szellemi keringésen át nemzetté foglalta össze az egyének millióit, akkor ez csak ugyanannak az elvnek, a Mindenség állandó lenni-akarásának értelmében történhetik. A Szellem által tudnak tehát a nemzetek örökké lenni. Így van a Szellemben a nemzetek fönnmaradásának biztosítéka.

Itt vannak ezek a magyar népdarabok nyitvalevő szellemi vonatkozásaikkal. Népdarabnak lenni félállapot; ebből a félállapotból úgy lesz egész, ha a nyitott vonatkozások megint lezárulnak. Erre a lezárulásra sürgetik a népdarabot a kozmikus erők, mert csak azután tudná kihozni magából a Szellem szerves folyamatosságát. Hova zárulhatnak a magyarságdarabok nyitott vonatkozásai? Csak önmagába, a népdarabba. Mi lenne akkor a népdarabból? Valami egész válnék belőle! Hiszen önmagába zárul szellemi vonatkozásaival: - mindenségi egység, nemzet lehetne belőle. Így készülhetne el a népdarab a maga problematikájával nem a politikában, hanem - a Szellemben!