Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 15. szám
Attól még
Nem építésre alkalmas kocka a kőtömb,
Ha csákányról álmodik
Fejtetlenül a hegyekben.
Attól még
Nem vasuti sín a bánya érce,
Ha olvadtan a kohó
Ki is okádja magából.
Attól még
Hiába nyitod meg a vízvezeték-csapot
A tizenhatodik emeleten,
Ha a forrás föl is tépte magát a földből,
De te elmulasztottál csöveket önteni hozzá.
Énnekem attól még
Nem ember az ember,
Ha véresen kiszakadt az anyaméhből -
De kezdve azon, hogy az anyamell bimbaján
Csüngő puha ínyét
Fogassá faragja a kenyér,
S folytatva, hogy ölét termővé kalapálja majd
A nemző-egészség állati ösztöne,
S jót és gonoszt szürcsölő Valamijét
Lélekké építi ki egy életen át
Ami benne és kívüle angyali:
Énnekem: Attól ember az ember,
Hogy Istent tudott formálni magából, magának.
Műremeket.