Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 15. szám
Különféle magvakat őrzök egy korsóban
rezeda mályva kökörcsin stb. magokat amiket ha elültetnék sárga csibék kelnének ki belőlük és lelegelnék virágaim
rossz gondolataim így bujdokolnak a föld alatt a nap nem füröszti és a szél nem fésüli meg őket soha
s mindezért kire haragudjam nem tudom
itt ülök a nedves árnyékban még emlékszem ahogy az őrség elvonult előttem a rablóval akit halálra ítéltek
ha erőm lenne hozzá megmenteném ezt a testvéremet mondtam az asszonynak aki a kedvesem volt akkor fogadd el barátom mondanám neki s a kiszabadított kezeibe adnám ezt a rózsát
az asszony nevetett s keblére tűzte a virágom
húsz év mult el azóta
fájnak a dolgok mikre emlékeznem kell
s egyáltalában én vagyok-e az aki itt ül vagy a testvérem a halálra ítélt valaki a nevem szólít keresem a sötétben de csak a saját lépéseim hallom.