Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 15. szám
Anyagot formálok acélból kést gondolatból szavakat
egyszerű mesterember vagyok aki későn fekszik fáradtan ébred és szorgalmasan dolgozik
néha kijönnek hozzám a barátaim zenélnek okoskodnak s végül felajánlják a békepoharat - nem iszom
de néha a fiatal lányok is ellátogatnak hozzám karcsú magas lábszáraikon akár a növendék állatok
igen ti a kedvemre valók vagytok gondolom és megfogom a mellüket és megtapogatom a combjukat
így múlik az idő s a seb amit szivem fölött hordok
ha szólni tudnék most örömeimről beszélnék
ha egyedül lennék hozzákötném magam a lányhoz aki ép most fordult be a barlang száján
de mért gondolkodom azon amit cselekedni kellene
egy fekete madár mézet eszik a virágból
nem engedi hogy átmenjek a kerten
csak nézem a fát
pirosan hullanak a levelei.