Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 13. szám
Kajánsága már oly halk, oly agyafúrt és bandzsal, hogy az olvasót állandó izgalmas bizonytalanságban tartja, vajjon merre tekint, vajjon mikor beszél komolyan és mikor gúnyolódik. Egy derék koronaügyész német rigmusát csillag alatt teljes terjedelmében közzé teszi, gyönge versikéket idéz nagy méltánylattal s ő, a mindentudó művész körülrajongja. Mindent egyformán megért. Ami emberi, az nincs távol tőle, sem az angyali tisztaság, sem a jóhiszeműség, de a legsötétebb nyegleség és züllöttség, a durvaság és galádság sem. Lírikus, ki tulajdon személyében egyesíti a shakespearei hőst, a királyt, a gyilkost, az udvari bolondot s a részeg kapúőrt.