Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 10.szám · / · FILM-FIGYELŐ
Kezdetben csak film-journalok voltak. Azután jött a filmdráma, amely rohamos gyorsasággal fejlődött egy új művészet lehetőségei felé. A Journal pedig lemaradt, alig fejlődött valamit és csak annyi szerepe lett, hogy a mozielőadások elején kitöltötte a műsort. Két évtizedes stagnálás után, néhány év óta azonban a filmhíradók is kezdik megtalálni igazi témakörüket és kezdenek kibontakozni a régi unalmas és érdektelen képösszeválogatás kereteiből. A filmriporterek ráeszméltek arra, hogy nekik olyan motívumokat kell megörökíteni, amiből az ujság, még a képeslap sem tud adni semmit és ami így az ő tiszta filmszerű területük marad. Rájöttek végre arra, hogy nekik mást is kell fotografálni, mint csapatszemlét, hajóvízrebocsátást és temetést.
Az úttörők az amerikai filmriporterek és az új eredmények legszebb csokorbafűzői a Fox-Journalok. Az elmult hetekben is láttunk két Fox-Journalt, amelyek pompásan reprezentálták, nemcsak egyes képeikben, hanem még inkább összeállításukban a filmhiradók újszerű motivációját. Az egyiken Hiro-hiko, az új japán császár földkörüli útjának részleteit nézzük végig, látjuk a régi Róma romjai között és látjuk a mai Páris metropolisi forgatagában. Utána a veterán sportsmanek téli úszóversenyét a londoni Hyde Parkban és a verseny győztesét, a téli csupasz fák alatt csupaszon álló, fujtató mellű, mosolygós arcu aggastyánt, a 76 esztendős William Hodgkinsont. Ezt követi egy menyasszony ötven évvel ezelőtti menyasszonyruhában, majd a modern menyasszony viseletében. Azután látjuk, amint egy mérlegen lemérik ennek a modern menyasszonynak minden egyes ruhadarabját és megállapítják, hogy azok összes súlya cipővel és fátyollal együtt 680 gramm. Mindez azonban még nem illusztrálja eléggé a különbséget a menyasszonyi divat haladásáról és elfinomulásáról: bemutatják, hogy a cipőt leszámítva, a mai menyasszony ruháját, kombinéjét, fátyolát és harisnyáit milyen könnyedén keresztül lehet húzni a jegygyűrűn. Ugrik a kép és idomitott rendőrkutyák bravúros mutatványait látjuk, majd pedig olasz lovastisztek vakmerő akadályversenyét.
A másik Fox-Journal talán még érdekesebb. Első képe, a témát illetően journalsablon: Vilmos, svéd herceg látogatása New-Yorkban. De a beállítás itt sem a régi, mert eltünt a szertartásos és feszélyezett, szalutáló bemutatkozás a gép előtt és ehelyett secondplanban jelenik meg a fiatal herceg, civilruhába öltözve és kedélyesen, emberi közvetlenséggel belevigyorog a képbe. Wide, a svéd futóbajnok következik ezután, majd hirtelen átugrunk a földgömb túlsó felére és végignézzük az ausztráliai négereket, amint lándzsás harcijátékokat mutatnak be és bumerangjaikkal gyakorlatoznak. Egy pillanat mulva már tovább rohanunk. Párisban vagyunk és látjuk a Rue de la Paix egyik üzletének kirakatában a legújabb típusú mechanikus modelleket, amelyek cigarettáznak, fejüket mozgatják és kecsesen hajlonganak. Párisból már aránylag csak egy macskaugrás Róma, hogy ott megnézzük a római pápát és vele a díszes körmenetet mantuai Szent Lajos reliquiáival. A méltóságteljes körmenet lassú mozgását szinte repülő cikkázás váltja fel, mert bemutatkozik a legújabb típusú angol versenyautó, amely percenkint 5 kilométert hagy maga mögött. Megint egy nagyobb ugrás a földgömbön, újra Amerikában vagyunk, hogy egy új sportot köszöntsünk a befagyott Hopatkong-tavon: korcsolyázók karjukra vitorlát fűznek és úgy siklanak repülve a tükrös jégen.
A modern költészet és a modern művészet egyik alapvető programmpontja volt, hogy a dolgok szimultán életében mutassa meg a modern ember életének tarka és anarchikus világát. A modern művészetnek vagy nem sikerült ez a törekvése, vagy pedig csak exkluziv, kevesek számára hozzáférhető eredményben jelentkezett. De hogy törekvésük milyen mély vágyból fakadt, annak legszebb bizonyítói éppen ezek az új tárgykörű filmhiradók lettek, amelyek így, ösztönösen, távol minden elméleti programmtól, megvalósítják az egyetemes emberiség életének szimultán megmutatását. Nem akartak művészet lenni és lassan mégis azzá válnak: a képzsurnalisztika művészetévé, a mozgás- és képjelenségek új költészetévé.