Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 10.szám
tökéletes, tiszta és hófehér.
Sablonra öntött kicsi emberszobrok fölé
kimagasult magánosan, egyetlenül.
Külön világ s önnön törvényei
büszkék, szigorúk, sérthetetlenek.
elolvadt jóság
és áradó, ölelő szeretet;
oly mélyről buggyant s oly gazdagon
jutott mindenkinek, ki dideregve
mezitlen szívvel útjába került.
kíváncsi volt, mi hűthetné le ezt a lávát,
ez a márvány mitől hasadna meg;
s vállára rakta az elbirhatatlant,
csapást csapásra mért
és összezúzta,
de pillanatra sem
hajlíthatta meg felemelt fejét.