Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 9.szám · / · FILM-FIGYELŐ · / · HEVESY IVÁN: ELISABETH BERGNER

HEVESY IVÁN: ELISABETH BERGNER
1. A film Bergnerje.

Elisabeth Bergner a német irodalmi-szinházi kultúra elmélyült és elfinomult talajából sarjadt csodálatos virág. Jött hirtelen hódítással, gyorsan emelkedett Szent Johanna alakjáig, Julia kisasszonyig és többi nagy sikeréig. Közönség és kritika egyforma hévvel ünnepelte benne az új Dusét, a jelenkor legnagyobb szinésznőjeként, fanatikus rajongóinak tömege egyre nő és minden ellenvéleményből, amely el mer hangzani ellene, sokhetes sajtóharc támad. Kultusza már jó ötesztendős, mai szeszélyes, könnyen ábránduló korunkban pedig nem lehet egy ötesztendős kultuszt múló divatnak tartani.

Hiszen Elisabeth Bergner egyáltalában nem tartozik az olyan népszerű dísz-nőstény szinésznőtípushoz, amilyent a mai kor és minden korok tömegével termeltek ki, akiknél az a legfontosabb, hogy erotikus atmoszférával töltsék meg a szinházat. Nem akarjuk azonban ezzel azt is mondani, hogy Bergner egyéniségének varázslatossága nem nőiségéből, nem erotikájából árad. Nem is lehet másként, de mindez valami magasabbrendű értelemben, valami inmateriális elfinomultságban. És mégis roppant erővel.

Bergnerről beszélve könnyen érezhetjük, hogy az objektív kritikamérlegelő és elemző módszere szinte felmondja a szolgálatot. Nehéz róla nem szerelmi vallomást írni, nehéz a rajongást véleményre cserélni! Törékeny lényében van valami groteszkség és dekadenciájának, idegdegeneráltságának hallatlanul vonzó bája, transzcendens erotikája túltölti, túlhevíti, lélekké teszi minden kis mozdulatát. Fiús figurája is a nő teljességét szuggerálja, enervált túlérettsége csodálatos friss gyermetegséggel ömlik össze. Nem germán és nem latin: a ghettónak, a városnak, a kultúrzsidóságnak elraffinálódott hajtása ő. Bécsi zsidólány és keleteurópai embertípus.

Bergner, a szinpad Bergnerje, csak vendég a filmen: mindössze három szerepet játszott eddig. Pedig ez a típus sokkal teljesebben érvényesítheti önmagát filmen, mint szinpadon. Hangorgánuma színtelenebb és érdektelenebb, mint mozdulatokban kifejezett lénye. Mozgásának, arc és gesztusjátékának skálája össze nem hasonlíthatóan gazdagabb, mint mindaz, amit a kimondott szavak művészetével tud adni. A film pedig az ilyen színjátszó művészetnek nemcsak hűbb és pontosabb, hanem teljesebb és differenciáltabb tükörképét nyújtja, mint a szinpad. A színtér és miliő változatosságával alakját számtalan relációba helyezi és így gazdagabban mutathatja meg életének testiségét. A film technikája és kompoziciója ellesi legfinomabb mozgásrezdüléseit és fizikai méreteiben sokszorosra nagyítva megnöveli azok drámai jelentőségét is. Nem veszhet el semmi, nem kerülheti el figyelmünket egy jottányi sem, hiszen csak egy pillanatnyi képugrás és az egészből kiszakad egy parányi rész, a mozdulatnak egyetlen momentuma, szempilla rebbenése vagy lehelletnyi kézvonaglás és kikerülhetetlenül hat, mert a mozi nagyon jól beidegzette közönségének: minden kép szükségszerű és jelent valamit.

Bergner, a film Bergnerje, ezért lett teljesebb és mélyebb a gyöngyvásznon, mint a szinpad deszkáin. Hiszen szinpadon is elsősorban a játékművészet mozgási és vizuális elemeivel váltja ki a fascináló hatásokat. A filmen vendég, mégis a szinpadon is filmszinésznő.