Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 9.szám
gyötrelmes szaga e világnak, oly mélyen leverő,
- fakó tájakat csal az eszembe, gyászosan és következetlenűl.
szűrkén, hiányosan - és mégis, mintha rosszúl elrejtne valamit -
míg nyűgözi lelkem s zárt fogakkal őt kell vallanom.
aki többet tud mint mi, a köd, mindent befejezetlenűl,
a különös köd, keserü vallomása a világnak.
panaszos hangokat ejtve, míg alant mi létezünk és föltekintünk -
nem lelve távokat, zártan ködleplek alatt, mezítelenül.
szeretnék leűlni befejezetlen templomok küszöbére,
gazdátlan részecske, míg tört valóm megtárúlkozik és elárad bennem,
mint egy érzékeny, lelkes kehelyben, amely tud, érez és fáj
és elvész a megösmert kínok által, egy idegen élet ködkörében.