Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 9.szám

LANÁTOR POGÁNY FERENC: ELFELEDETT ISTEN

Valamikor véres gyermekeket áldoztak neked,
ünnepségeket tartottak tiszteletedre,
nyögdelve kegyedért,
ki nemzeteket döntöttél el s imádtak embermilliók.

Most elmélkedhetsz hosszan árnyas múzeumokban
hol megbámulnak oktalan gyermekek,
elfeledett Isten,
elmélkedhetsz az élet szeszélyei felett.

Lám, forgandó a szerencse, Isten,
- ne haragudj, hogy erre én tanítalak,
por halandó,
de mi többet szenvedtünk s te annyira emberi vagy

Vígasztalódjál rokonom, nem csak a te sorsod ez,
vannak még számüzetésben rangodból valók
és emberek, nagyok
s termékeny, gyönyörű, hódító gondolatok.

Mert egyszer majd mindannyian odakerülünk a homályba,
a feledékenység éhes leplei mögé,
kik hatalmasok voltunk és dicsők,
mindannyian, - világok, emberek és istenek.