Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám · / · FILM-FIGYELŐ

HEVESY IVÁN: AFRIKA CSODAVILÁGA

Minden mozilátogató megállapította már, hogy az idei filmszezon különösen gyenge volt. Rájöhettek ugyanerre a mozidirektorok is, ha másból nem, hát pénztári könyveikből. Nem lehet mindent a rossz gazdasági viszonyokra fogni. Az emberek anyagi helyzete tavaly sem volt jobb, mint az idén, a moziknak mégis jól ment. Az idén rosszak voltak a filmek, ezért jártak kevesebbet az emberek filmszinházba.

Minél rosszabbak a játékfilmek, annál jobban megbecsüli a közönség a kultúrfilmeket. Az elmult filmszezonban is éreztük ezt. Soha még nem hallottunk Film-Journalokat annyit emlegetni és a műsor többi száma fölé helyezni, mint az idén. Még inkább érvényes ez a tulajdonképpeni kultúrfilmekre, amelyeknek bemutatásában és favorizálásában az Ufa-Szinház vezetett minden elismerést megérdemlő megértéssel és buzgalommal. Itt került bemutatásra: «Ősvilág az ősvadonban» című braziliai expedíciós film. Sajnos, az Ufa előbbi igazgatójának jóvoltából alaposan megkurtítva, hogy csak a látványosságok és a természetrajzi kuriózumok maradjanak meg. Még így is a szezon legszebb és leggazdagabb tudományos filmje maradt. Ezt követték: «Vad világ Afrikában», «Ősvilág Abessziniában», «Utazás Svájcban» és «Utazás Itáliában.» Nemrégiben a Rádius is kihozott egy utazási filmet «Majomvilág Szumatrában» címmel, majd ismét az Ufa Fox-Varieté néven egy rövid, de annál értékesebb etnográfiai filmet és most legújabban ismét egy nagyszabásút, a francia Citroën-vállalat filmjét: «Afrika csodavilága».

Bizonyára a szezonvég még rosszabb filmjeinek köszönheti ez a film, hogy mint «főkép» került bemutatóra és a reklámok, a transzparens a műsor slágerének állították be. Mégis öröm, hogy egy kultúrfilm megérhette ezt! Az ilyen film, ha jól van megcsinálva, azonkívül, hogy tanít és nevel - ha talán akaratlanul is - sokszor több művészi beállítást ad, mint a legtöbb játékfilm. Bennük a fotografálás problémája soha sem mesterkélt, hanem esetről-esetre, mindig önként adódik. Annál fontosabb ezt leszögezni, mert mind többen kezdik észrevenni, hogy a fotográfia csak újabban kezd igazán kultúrtényező lenni, és hogy a fotográfiából egy újszerű művészet lehetőségei bontakoznak ki.

Egy ilyen kultúrfilmet tulajdonképpen éppen úgy meg kell rendezni, motívumaiban «Einstellung»-jaiban és szerkezetében megkomponálni, mint egy játékfilmet. Ennek a feladatnak fontosságát ismerte fel a Citroën-expedició vezetősége, amikor a filmfelvételek vezetésével Léon Poirier-t, a kitünő francia rendezőt bízta meg, akinek «Genovéva» című filmjét a magyar közönség is ismeri.

A film motívumainak javarésze ethnográfiai: Afrika bennszülöttjeinek életét, szokásait, típusait és táncait örökíti meg szebbnél-szebb képekben. Az ethnográfiai elemeknek ez a vezető szerepe igen kellemesen hatott a filmben. Afrika állatvilágát és a vele kapcsolatos vadászjeleneteket már úgyis láttuk eleget az előző német expediciós filmeken és különben is az utazási filmeknek igazi értékét úgyis elsősorban az jelenti, hogy a néző számára áttöri életének szűk miliőjét, elvonultatja szemei előtt a nagy világ szépségeit és legalább fantáziában kiélésre juttat egy mindenkiben mélyen lappangó vágyat, amely az ősi nomádösztönökből és a szabadság kiirthatatlan sóvárgásából tevődik össze és amelyet mindenki számára ez a szó testesít meg: utazás! Az utazási film tehát szurrogátum gyanánt helyettesíti a legmagasabbrendű élményt, a szabadságvágynak kielégülését.

Az expediciós filmek értékéből nem von le semmit, hogy egyik célja volt bebizonyítani a Citroën-kocsik minden akadályt legyőző teljesítményeit. Viszont emelték az értékét Bródy Istvánnak tömör és tiszta irodalmiságú, sok helyütt finoman szellemes kommentálásai. Ki kell fejeznünk végül reménykedésünket, hogy Pásztor Béla, az Ufa-Szinház agilis igazgatója, az idei szezon kedvező tanulságai után tovább fog haladni ezen az úton és úttörője lesz a kultúrfilmek magyarországi kultuszának.