Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · M. POGÁNY BÉLA: RÉVÉSZ BÉLA
Ez a hajlékony nyelvkészség belső írói fejlődésének méltó kísérője és kerete volt. Abban az időben kezdődött pályafutása, amikor a naturalizmus minden író szemére rárakta a fekete üveget: az élet árnyoldalait látta mindenki, az önmagában létező anyagi életet. Révészt azonban eredete, nélkülözéssel s nyomorral vesződő gyermekkora előkészítette és predesztinálta a lehangolást keltő szemléletre. Első, legnagyobb, végzetes élménye a szenvedés és a nyomor meglátása volt. Kezdő novellái nem egyebek, mint az élet - ránézve - egyedüli tényét alkotó Szenvedésnek részletképei. Rémséges, sötét alakok tolonganak írásaiban, csorba, bús életek tragédiái perdülnek külvárosok és kisvárosok szennyes odvain, gázlámpás sikátorok rejtélyes zúgaiban. Ez a «Nagy Börtön». Fojtós, egészségtelen atmoszférában zajlik itt le az értelmetlen gyilkos Szenvedés garázdálkodása. Halál lappang az árnyékokban, durva szavak záporoznak és minden mozdulat és minden akarat hörgésbe és átokba fullad. Könyörtelen, massziv tárgyilagossággal vonszolja körbe szemét Révész Béla a nyomor és a bűn világán; nem érezni, sőt még tán csak sejteni sem engedi, hogy e csüggesztő panoráma látása prófétás meghatottságot és forradalmat lázasítana benne. Odatapad a nyomorban tobzódó Szenvedéshez, nyomon követi s befurakodik a szegények, a nyomorultak mindenféle fajtájának életébe, meglesi éhségüket, falásaikat, csókjaikat és halálsikolyaikat. Hullák meredt szemébe belebámul.
És lassankint, ahogy feltárul előtte a «megalázottak» tengődésének minden titka, ahogy kérlelhetetlen szemmel és láttatással, odaadó figyelemmel kitanulmányozza ennek a különös világnak, a «Vonagló falvak»-nak és szomorú hőseinek életmozgásait, fölfedezi azt a fátumos és nagyszerű összehajlást, ami ezeket a szerencsétleneket egymáshoz rokonítja. A munkások nyomorában egy óriási erő burjánzását, a kétségbeesés szeméthalmazából kivirult álmot, az összetartást, a szolidaritást tapintja ki, amelynek elméleti kristálya: a szocializmus. Akkor aztán megértődik és elrendeződik ennek a Szenvedésnek természetrajza, oka és értelme. Révész Béla hozzákapcsolódik ehhez az álomhoz, végzetesen és elhivatottan, mint aki ráébred, hogy a céltalan Szenvedés céltalan látása előkövetelménye volt az új vallás őszinteségének. Így lesz szocialista íróvá. A tanulmányozott egyszerű lelkek ismeretével, csalhatatlan, megértő s résztvevő boncolásával hatol be a bérmunkások kietlen életébe. Megrajzolja a könyörtelen munka által letaposott, elfojtott szellemüket, követi őket gyárak és bányák zajába, mocskába, veszélyeibe. Történeteiben vak erők dinamikus mozgása vágtat; ősi, fenyegető szenvedély diktálja szavait, ez ég az írásaiban. Fuldokló hőseinek vágyából, hogy a nyomor, a sár, a vér, a munka és a mindent begőzölő Szenvedés fantasztikus káoszából kiláboljanak, virrad Révészben is a holnap hite. S ettől kezdve «Velük, értük» harcol.