Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
Művének, zárkózott egyéniségének tömörsége és súlya, komorsága és összetettsége nehezebb falat, semmint a kortársak felületes ítélete egykönnyen meg tudná emészteni. Minden tekintetben különálló és önmagából teremtődött egyéniség: nem lehet sablont és kész formulát találni meghatározására. Neki a magyar irodalomban nincs szellemi családfája, sem «szellemi apja», nem fűzik szálak a hagyományokhoz. Oeuvre-jének alapanyagát és kifejező formáit önmagával hozta s valamely természeti erő titokzatos törvényei szerint bontakozott ki önmagából. Bontogató útján nem kísérte a reklám zenekari harsogása, szerénységében nem kiáltotta ki magát vezérnek, noha ő az első magyar szocialista író, nem alapított «iskolát» s nagyságát nem projektorozta az égre csodáló tanítványok dicshimnusza. Pedig sokat vettek s kaptak tőle, kezdve a meréstől, a lehetőség bőségének megnyitásán át, az új világszemlélet és az expedició gazdagságáig, azonban ingyen ajándékát még eddig senki sem ismerte be.
• Stílusa
• Ady