Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám
Baumgarten Ferenc, ki végrendeletében tízmilliárdot túlhaladó értékű alapítványt tett a magyar írók részére, maga is író volt. Nagy tudása s világirodalmi tájékozottsága, nemes és csalhatatlan ízlése, s emelkedett szempontjai a jelenkori német kritikusok első sorába emeli. Meyer Conrád Ferdinánd költészetéről szóló hatalmas tanulmányát német birálói osztatlan elismeréssel fogadták, s e könyv ma a Meyer-irodalom főműveként szerepel. E könyv egyúttal első felfedezése és formulázása a XIX. század egy hatalmas eszmeáramlatának, melyet a szerző renaissance-izmusnak nevez. Baumgartennek azonban nem ez az egyetlen műve, sőt nem is ez az, amelyben kritikai világnézetét legteljesebben kifejtette. Inkább a Cirkus Reinhardt című könyvét lehetne ilyennek mondani, mely úgy jelent meg a könyvpiacon, mint szenzációs támadás a kor egyik divatos hőse ellen: Reinhardt szinpadi törekvéseinek kemény s egyben magos kritikája. A könyv azonban jóval több ennél: kritikája ez az egész modern művészetnek és irodalomnak, a német szinpad szemszögéből tekintve.
Úgy hisszük, nemcsak jogosult érdeklődést elégítünk ki, hanem egyúttal értékes szempontokat és gondolatokat mutatunk be a magyar irodalmi világnak, mikor a Baumgarten-alapitány alapítójának kritikai nézeteit és állásfoglalását néhány szemelvénnyel a Nyugat olvasói elé tárjuk. Az első részlet a Cirkus Reinhardt utolsó fejezete; a másik a XIX. század regényéről szóló essay-nek bevezetése.
• II.
• III.