Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FÖLDI MIHÁLY: HALOTT ÍRÓ KÖNYVE
A szavak tengeréből szép hasonlatokat, díszítő jelzőket halász ki a szomorúság, a hiábavaló reménykedés és az elmúlás megédesítésére. Szépen szenvedni, ez embereinek a feladata. Belenyugodni, ez a másik. Elmúlni tudni, ez a harmadik, a végső. Így dícsér meg valakit egy helyen: olyan finoman tud szenvedni, mint egy megöregedett hegedű... Meghatottan írja le emberei lázadozását, hősi erőfeszítését rabságuk, sorsuk áttörésére. Az ópiumot és mérgeket. Furcsa emlékei vannak marseillei pipákról, istállólámpáról, kemény favánkosról, az első szippantásról, az ereken végigfutó melegségről és arról a finom aranyhálóról, amely nyomában beborítja a testet. Majd minden emberének két élete van, egy valóságos és egy álombeli s az utóbbi gyakran a valóságosabb és mindig a szebb, érdekesebb, kalandosabb és vigasztalóbb. Itt mutatják meg igazi arcukat az emberek, itt történnek meg az igazi találkozások, itt érkeznek meg azok a finom levelek, amelyeket sohasem írtak meg: Je pleurs avec vous... Itt megy vérre a játék; jámbor bankhivatalnokok itt vívnak véres párbajokat madame Lescautért, aki a valóságban egyszerű, szomorú és köhécselő kis Kitty Fischer kisasszony, a gavallérok itt dobják szívüket a játékasztalra és itt sóhajtják el a hazugok igaz szavaikat... Hiszen minden játék s ha vér is csorog az álomban, minden földi küzdelem hiábavaló... A fáradtság boldogsága zihál ezekben a történetekben, amelyek körül egyik-másik nem több és nem kevesebb, mint a gyógyíthatatlan fáradtság finom analízise. A fáradtságé, a természetes züllésé, amely egy sorba állít zsenit és perditát, kártyást és robotost, becsületest és gazembert... s a szomorúság e szabadkőműves testvéreinek a bánatos zenész, Csajkovszkij hegedül, végtelen vigasztalással.
Csajkovszkij hegedül... Csajkovszkij áll a homályban, frakkban; ősz fejével, szomorú szemével... kezében egy szál hervadt kamélia... és szól a hegedű. A homályban tükör villog, a tükörben szépségek hullanak alá... ki tudja, nem képzelődés-e... Szépségek a tükörben... hervadt kaméliák a tükörben... Az élet a szépségek hervadása...