Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FÖLDI MIHÁLY: HALOTT ÍRÓ KÖNYVE
A magányosság és szomorúság novellái. A boldog szomorúság novellái. A könyörület és reménytelenség novellái.
Honnét még a bánata?
Onnét, hogy ami szép az életben, azt elmulasztjuk, ami értéktelen volt, ahhoz görcsösen hozzátapadtunk. Az életből. Abból, hogy feláldozzuk a szépet elrohanó muzsikának, fekete, otromba vadállatoknak és a meddő emberi reményeknek, amelyek túlbecsülik az életet. Abból, hogy van boldogság; hogy a boldogság nem más, mint szomorúság, hogy a boldogság fájdalmas és nem szabad utána sóvárogni. A multból és jövőből; abból, hogy az embernek nem a jövője, hanem a multja a rejtelmes, a mult, amely «tele van piszokkal, gazságokkal, érthetetlenségekkel, a mult, amelyben mintha nem is mi magunk, hanem talán valaki más, egy furcsa, gonosz ember cselekedte volna azt, amiről azt hisszük, hogy a mi számlánkra tartozik». A vallás nem vigasztalja; «nem olyan veleszületett tulajdonsága, mint az ebédelés vagy az alvás». És szépen meghalni csak az állatok tudnak; mikor a végüket érzik, elbujnak az emberek, társaik, a fény, a szín elől és többé nem látja őket élő lény.
Van egy nagy, egy igaz boldogság: a Semmi.
Képzeljék el: önök függetlenek minden földi vonatkozástól, a tér, az idő bilincsei nem rakódnak kezükre, meg tudják tagadni mindazt, amiért évezredeken át harcoltunk, képzeljék el: ebben a percben születtek és nem tudnak, nem akarnak sem beszélni, sem gondolkodni, sem hallani, sem lelkesülni, sem csüggedni, hogy szűz vizekben lubickolnak és sem a fájdalmat, sem az örömet, sem a csüggedést, sem a diadalordítást nem ösmerik. Nem gyönyörűség ez? Önök arra fordítják egész életüket, hogy megtalálják a boldogságot. De nem jó helyen keresik! A megelégedés nem él tárgyban, formában, gondolatban, a megnyugvás csak ott él meg, ahol nem találkozik ellentmondással vagy állítással. És mi más az emberek élete, mint állítások és ellentmondások furcsa láncolata? Miért félnek úgy a Semmitől, amelyben évezredekig éltek és amelybe a halál után ismét visszakerülnek? Barátkozzanak vele össze már az életben és mindig hűséges társat lelnek benne; minden kérdésre meg tud felelni, minden életviszonyban megállja helyét, a szerencsében csakúgy, mint a balsorsban. A semmi adja meg önöknek a legboldogabb órákat, adják oda kezüket a semminek, ez végigvezeti önöket csodálatos országán, ahol nem járnak az órák, nem emelkednek mérföldkövek, ahol nincs szín, sem hang és ahol testvéri láncba fonódik össze a jóság és gonoszság, a bűn és az erény, a nagyság és a parány, a győzelem és az elbukás. Titokzatos ország: miért félnek tőle?
A semminek ezt a filozófiáját egy egész történetben mondja el Lovik Károly; a fények imádója, az elegancia kedvelője, az élet legyőzöttje, a szerelem rabja, az álmok temetője a semmi bölcseletében talál megnyugvást. A fényes ingmell alatt egy megsemmisülésre sóvárgó, pesszimista és buddhista szív piheg az édes elmúlás felé.