Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FÖLDI MIHÁLY: HALOTT ÍRÓ KÖNYVE
A könyv itt van az asztalon, barna fedelével, fekete betűivel rám hunyorít. Olvasom: Lovik Károly, Asszonyfej. Holt író könyve az élő íróra mosolyog. Az olvasónak - olvasmány; érdekes, szórakoztató olvasmány, érző elmének élmény; végigszáguldhat rajta érdeklődésével, aztán csöndes órákban újból előveheti, visszalapozhat s vigasztaló társra találhat benne. Csöndes órákban felfedezheti benne a barátot, az ismeretlent, a távolit és elköltözöttet, aki bánatára bánattal, mosolyára mosollyal válaszol... aki megmagyarázza, miért keresi egyre fájóbb sóvárgással a csöndes órákat, honnét felhőzik szívére a szomorúság s miért egyre nélkülözhetetlenebb, egyre édesebb orvossága életének a nem-élt élet, a mélyről fakadt könyv.
Az írónak ennél is több. Tetem, amelyben saját sorsának bonctanát vizsgálja; emlék, amelyből anticipálhatja jövőjét; hieroglifa, amelyben saját rejtélyeit bogozhatja. Ki az az ember, aki előtte járt e földön, akinek szenvedélye volt az álarcos vallomás, aki betűkbe rejtette vérét, színeit, legértékesebb kincseit... aki tegnap, tegnapelőtt még itt sétált, kóborolt ezeken az uccákon... akire még emlékeznek is, akinek kézszorításától még meleg egy-egy tenyér, de akit már el is felejtettek? Én már azok közé tartozom, akik nem is látták; csak mások emlékezéseiből ismerem. Azt hallom, szerette a lovakat és a földet; kocsin járt a szerkesztőségbe s maga hajtotta; szomorú volt gyakran s többet beszélt a hallgatásával, mint a szavaival; kicsiny kör kereste írásait, sok értékes és értéktelenebb társától nem jutott neki elég hely a napon s mire rávirradt a népszerűség, már nem is érdekelte; hogy írni kezdett Görgei tábornokról egy nagy regényt, de a halál kivette kezéből a tollat... Nem tudom így van-e; üres adatok ezek; túl adatokon és «igazságon» bennem egy valóság él: egy zárkózott ember, aki sohasem mondott «igen»-t az életnek, amellyel mindig csak írásban érintkezett...