Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

MÓRICZ ZSIGMOND: A NYOLCADIK POHÁR
Kárpáti Aurél regénye - Atheneaum-kiadás

Van egy kispolgár a Ferencvárosban, akinek élete legszebb öröme, hogy egy asztaltársaságnak a tagja. Minden vasárnap délután megjelenik a kis franzstadti kocsmában s megissza barátai közt három és félóra alatt, órán ellenőrizett pontos félórai időközökben a maga hét pohár sörét s akkor hazamegy, az apjától örökölt derék földszintes házba, ahol szöszke felesége s három magafajta gyereke várja. Ez a hét pohár sör az ő életének egyetlen kilobogása.

Történik azonban egyszer, hogy a barátok valami ok miatt félórát késnek s ő idegességében hamarább rendeli meg a második poharat s a megszokott idő alatt nem hét, hanem nyolc pohár fogy el.

Ebből a kis pluszból, ebből az alkoholmérgezési többletből, ebből a kis életfelfokozásból, fantáziagyujtási mámoranyagból tragikus dolgok következnek: elhatározza, hogy a régi házat kétemeletesre emeli. Felesége hiuságból belemegy... S megindul egy lavina... Tervezés... tervrajzok... építési kölcsön... építés... amortizáció... lakáskiadás... lakásüresedés... kamatok... kis jövedelem... nagy család... spórolás... túlórázás... felőrlődés...

...az asztaltársaságból való kiszakadás...

energiavesztetten, a cél: a teljes teherletörlesztés előtt balesetből következő halál...

Marad két fiú s egy lány. A nagyobb fiú a ház miatt lemond hivatás-érzetéről, a kisebbiknek könnyelműségét s szertelenségét halálosra dagasztja a ház táplálta anyagi remény... A kislány eldobja szerelmét, hogy a fuldokló házat megmentse, nem bírja, öngyilkos lesz... az anya, akinek bűnhődnie kell, hogy annak idején boldogan ment bele egy nem nekik való álomba, a házépítésbe... beleőrül s felgyujtja a szerencsétlen házat.

Egy ferencvárosi kispolgár-család élete és tönkremente egy túlkoncepció miatt...

*

Mélyen megható s elfogadható, komoly, s szomoru eset. Életeset, amilyen számlálhatatlan sok van: ez az egy, regényben megörökítve.

Mert folyton érzi az ember, hogy «megörökítve»...

Kitünő írás, pontos és lelkiismeretes és szükséges.

Rendkívüli gonddal van felépítve, a pszichikai átmenetek pontosak s tiszták.

A nem teremtő emberek tragédiája.

Az a tipus, amelyik csak a kis kör, a kis lehetőségek számára van valahogy megteremtve: amint erejénél nagyobb vállalatba fog, firól-fira s ótestamentomi bűnhődéssel pusztul bele.

Tipikusan nem magyar esemény.

Spilák Fausztin, felesége szül. Lerch Krisztinka, aki reggel ezzel csókolja meg az urát:

- Hájt iz a sénesz Vetta.

Az író valamennyit remekül ismeri, élet van minden sorában, pedig ime ő is mintha csak ebből a fajból gyökerezne, absztrakciót ad minden sorában. Tipikusan nem magyar írásmű.

De kitünő. A maga nemében a legjobbak közül való, amit magyarul írtak.

*

S valami tetszik nekem, éppen az, hogy nem magyar.

Hogy is értem ezt?

Ezek az emberek magyar állampolgárok, akik már inkább magyarul beszélnek. A fiatalok csak magyarul. Már németül bizonyára nem is tudnak. S rajtuk keresztül kitünően van beállítva túlzás és hajszolás nélkül a régi német kisvárosból húsz év alatt nagy s magyar világvárossá átalakuló Budapest. S ez az uj város természetes folytatója magyar nyelven annak az életnek, amely még kedélyes németségben született.

Az a kellemes és megnyugtató, hogy ebben az íróban semmi hazug nincs. Nem tudom miért, az utóbbi ötven évben rengeteg a magyar könyv, amelyikhez kommentárokat kell készíteni: számtalan regény, novella, szindarab s egyéb írás van, amelyik magyar névvel idegen lelket takar.

Mimikri volt. S minden mimikrinek megvannak az okai.

Ennek úgy látszik vége. Két jelentékeny regény jelent meg az utóbbi időben, amely e téren úttörő, egyik a Földi Mihály regénye, a másik a Hatvany Lajosé.

A Kárpáti Aurélé is ide tartozik.

A költészet alapja az őszinteség. Írás addig nem is lehet érték, míg a költő lelki álarcot visel.